Kilencven éve hunyt el Móra Ferenc író 

Kiskunfélegyházán született 1879-ben, egy szegény szűcsmester és egy kenyérsütő asszony gyermekeként. A szülők mindent megtettek azért, hogy fiaik, Ferenc és István tanult emberek legyenek. István költőként lett ismert, Lakodalom van a mi utcánkban című verse megzenésítve terjedt el.

Móra Ferencnek már 16 évesen verse jelent meg a helyi újságban. A pesti egyetemen földrajz–természetrajz szakos volt, de tanulmányait félbehagyta. Rövid ideig tanított, majd 1902-ben a Szegedi Napló újságírója lett, ahol hamarosan Tömörkény István mellett a lap vezető publicistájaként jegyezték. Később a Tömörkény igazgatása alatt álló Somogyi Könyvtár és Városi Múzeum munkatársa lett, ekkor barátkozott össze Pósa Lajossal, a „mesekirállyal”, aki felfedezte benne a gyermekírót. 1905 és 1923 között Az Én Újságom munkatársa volt, és megszülettek legnépszerűbb művei, a Rab ember fiai, a Dióbél királyfi és a Kincskereső kisködmön. Költőként, ifjúsági íróként és politikai újságíróként is országos hírnévre tett szert.

Polgári radikalizmusát a hatalom nem nézte jó szemmel, felségsértési pert akasztottak a nyakába, amelyet a háború szakított félbe. 1924-ben írta a Horthy-korszak első éveiről szóló keserű szatíráját, a Hannibál feltámasztását, amely csak halála után 15 évvel jelenhetett meg. Ebből készült Fábri Zoltán 1956-as filmje, a Hannibál tanár úr. Szintén film született Szőts István rendezésében az 1927-es Ének a búzamezőkről című regényéből.

1933-ban hasnyálmirigyrákot diagnosztizáltak nála, megműtötték, de már nem lehetett segíteni rajta. Ekkor cikksorozatban kezdte el megírni haldoklása történetét. Mindössze 53 évet élt.  

Írásűvészetének egyik legfontosabb erénye a nyelve, az élőbeszéd közvetlenségével ható mondatai. „Én az irodalomnak csak barkácsoló kismestere vagyok. Nem vagyok nagy regiszterű orgona, kolompszó vagyok a magyar mezők felett, de fáradt emberek ezt is szeretik hallani néha” – írta magáról szerényen.