Kilencven éve halt meg Gulácsy Lajos

Gulácsy még gimnazista volt, amikor egy festményét kiállította a Műcsarnok. A gimnáziumot nem fejezte be, 1900-ban a Mintarajziskolában Balló Ede tanítványa lett. Innen egy év után távozott és autodidaktaként képezte tovább magát, amiben nagy szerep jutott római, párizsi és firenzei tanul-mányútjainak. 1902-től a Nemzeti Szalon állandó kiállítói közé tartozott,

1903-tól rendszeresen szerepelt a Műcsarnok tárlatain is. 1908-ban elnyerte a Ferenc József-díjat. Egy ideig együtt haladt a művészi és társadalmi megújulást szorgalmazó festőkkel, később azonban függetlenítette magát. Látomásos festészetének asszociációs rendszere már a szürrealizmust előlegezte meg. Világába beépítette az olasz kisvárosok tereinek, udvarainak részleteit, képein szűzi lények, lidércek, mesebeli figurák regélnek különös titkokat. Gulácsy annyira rajongott a színpadias jelmezekért, hogy számos önarcképén önmagát is kosztümben ábrázolta. 

Kosztolányi Dezső így jellemezte munkásságát: "Azt mondják, az az ember próbája, milyen részeg korában. Az őrület, mely az önfegyelem teljes bomlása, még nagyobb próba. Micsoda pipogya részegek vannak s micsoda józan szürke őrültek. Ő azonban finom, szertartásos, nemes úriasságát nem vesztette el. Most tetszik ki, e dicső romok között, hogy a mindig természetes, nem szenvelgett finomság volt ősi lényege.”

Gulácsy, bár vannak elődei, igazán senkitől nem tanult, s művészetét nem is folytatták. A magyar festészet magányos óriása, mint Csontváry Kosztka Tivadar.