Kihagyott ziccer, tele varázslattal

Ha a Pixar új animációs filmmel rukkol elő, arra általában az egész világ felfigyel. Ha pedig ez a mese eredeti ötletből készül, nem pedig a stúdió egyik nagy klasszikusának a folytatása, akkor garantált a magas színvonal. Itt rögtön érdemes elidőzni egy kicsit: az elmúlt években a Pixar két új történettel, az Agymanókkal és a Cocóval olyan magasra tette a lécet, hogy ennek a mostani, élvezetes és szép üzenettel bíró mesének a végén is ott motoszkált bennem az érzés, hogy a stúdió ennél többre képes.
Adott egy zseniális alapötlet, amely arra épít, hogy egy csodákkal és mágiával teli világból teljesen kiveszett a varázslat: a kentaurok vágtázás helyett kocsikáznak, a tündérek repülés helyett motoroznak, és az egykor nagy varázserővel bíró lények régi dicsőségüket elfeledve szürke hétköznapokat élnek, javarészt a mobiltelefonjukat nyomkodva.
A történet egy tünde testvérpárra fókuszál, akik évekkel ezelőtt elvesztették édesapjukat. Utolsó ajándékával az apa fontos üzenetet hagyott fiainak: azt, hogy a mágia ott van a világban, csak újra fel kell fedezni. Az ajándék pedig nem más, mint egy varázsbot, amelynek segítségével a fiúk újjáélesztik édesapjukat – viszont csak deréktól lefelé. Ebben a mesében az altesti humor így egészen új értelmet kap, a két gazdátlan, folyamatosan tántorgó, támogatásra szoruló láb végig a film első számú poénforrása. 
A fiúk a varázsbothoz tartozó gyémánt nyomába erednek, amellyel egy napra teljes valójában visszakaphatják az apjukat. Az út során az akadályok mellett egymással is meg kell küzdeniük, mert az idősebb, Barley harsány, nagydumás figura, öccse, Ian ellenben visszafogott, álmodozó és magányos. A film második felében már hangsúlyosabb szerepet kap a fiúk kapcsolata is, és a testvéri szeretetről, összetartásról szóló felütés meglepően jól működik – sőt, sokkal jobban, mint a Jégvarázsból ismert Elza és Anna esetében. 
A történetből nem hiányzik a kreativitás, tele van jó ötletekkel, rengeteg poénnal, szórakoztató mellékszereplőkkel, és természetesen ezúttal is gyönyörű az animáció. A végkifejlet sem okoz csalódást, a Pixar-filmekre jellemző érzelmes nagyjelenet ezúttal sem marad el, és ha addig magával ragadott minket a történet, akár még a katarzis is benne lehet a pakliban.
De akkor mégis mi a probléma a filmmel? Tulajdonképpen semmi: magabiztosan végigjárja az utat, amelyet kijelölt magának, mindent, ami egy testvérpár apakereső kalandjából kihozható, azt sikerül megvalósítania. Az Előre elsőrangú road movie, komoly mögöttes tartalommal.
Abban viszont egyáltalán nem vagyok biztos, hogy a helyes utat jelölte ki magának. A zseniális alapötlet az elfeledett varázslatról ugyanis az első néhány percben egy teljesen más jellegű történetet vetít előre, mint ami végül kibontakozik. Az alapsztorihoz sokkal jobban illett volna a társadalomkritikai felhang (ami például a Zootroplis című mesében fantasztikusan működött), egy modern kicsengésű történet aktuális üzenettel. Az Előre foglalkozhatott volna ténylegesen azzal a problémával, amelyet az első pár percben bemutatott – a szürke valósággal és a technika térhódításával. 
Ehelyett az írók inkább egy személyes hangvételű történet mellett tették le a voksukat, ami a maga módján tökéletesen működik, de mintha a burkolat nem igazán illene rá a vázra. 
A szeretet és a testvéri kapcsolat fókuszba helyezésével nem lőttek bakot a készítők, de annak tudatában, hogy korábban a halál (Coco) és az érzelmek (Agymanók) tematikájához is remek érzékkel nyúltak a stúdiónál, az Előre inkább tűnik bátortalan próbálkozásnak, mint egy újabb mestermunkának. 
A fiatalabb korosztály garantáltan imádni fogja ezt a mesét, de a Pixar-animációk általában a felnőtteknek is rengeteget tudnak nyújtani, nekik pedig ezúttal könnyen lehet némi hiányérzetük.
Ez a mese volt az idei második egész estés Pixar animációs film a Toy Story 4 után, egyúttal egy új korszak fontos első darabja. A Toy Story 4-gyel ugyanis a stúdió hivatalosan befejezte a folytatások gyártását, innentől kizárólag új ötletek megvalósítását célozzák meg a világ első számú mesegyártó cégénél.
Az Előre 103 millió dolláros bevételt hozott a nyitóhétvégén világszinten. Elemzők szerint ez a szám akár kétszer ekkora is lehetett volna, ha nincs a terjedő koronavírus-járvány. A helyzetre a Disney is reagált, és mindössze két héttel a mozipremier után digitálisan is elérhetővé tette a filmet.

Előre (Vpred / Onward). Amerikai animációs film, 101 perc. Rendező: Dan Scanlon.