Kettős ünnep az Ifjú Szivekben

A Művészegyüttes negyvenöt éven át félprofi együttes volt, a táncosok, az énekkar és a zenekar tagjai szabad idejükben, munka, illetve iskola után próbáltak, hétvégeken léptek föl, kivéve a hagyományos évi körutat, amikor elsősorban Szlovákia magyarok lakta településein mutatták be műsorukat. A Szivek helyzete akkor változott meg gyökeresen, amikor Hégli Dusan – először magában, később több fórumon – föltette a kérdést: ha Eperjesen a ruszinoknak, Kassán a romáknak, Pozsonyban a szlovákoknak lehet hivatásos néptáncegyüttese, miért ne lehetne a magyaroknak is Pozsonyban, az Ifú Szivek alapjaira építve? Kiderült, hogy kemény munkával ez a kérdés is megoldható. Kétezerben már profi táncosok és zenészek próbáltak a Híd (Mostová) utcai épületben, amelynek termei fokozatosan átépültek, hogy a táncosok minél komfortosabb körülmények közt dolgozhassanak. 2007-ben pedig elkészült a színházterem is, ahol nemcsak az együttes lép fel, hanem ahol vendégelőadásokat, könyvbemutatókat, vitaesteket tartanak, amely így mindenki előtt nyitva áll.

2015 az évfordulók jegyében telik. Szombat este a P. O. Hviezdoslav Városi Színházban lesz a Kakukktojás pozsonyi bemutatója, április 12-én, a kitelepítések napján a Komáromi Jókai Színházban láthatja a közönség a Hontalanítást, amely nemcsak Szlovákiában, hanem Magyarországon is óriási siker volt. Május 28-án jótékonysági műsort ad a Szivek a Minorma Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Kulturális Intézetével együttműködve. Ősszel mutatja be az együttes Finom hangolás című előadását, amellyel Martin György néptánckutató emléke és munkássága előtt tiszteleg. Könyv, CD és DVD készül a Táncszínház 15 év alatt elkészült műsorairól. Év végén a Szivek régebbi nemzedékének tagjai lépnek fel gálaműsorban – tájékoztatott Varsányi László, a Táncszínház igazgatója.

A Táncszínház egyik célja, hogy az interaktív műsorokkal fölkeltse a gyerekek érdeklődését a néptánc és a népzene iránt, a felnőtteknek szóló előadásokban pedig olyan témákat dolgoznak fel, amelyek a mai társadalmi életben visszhangoznak. Ilyen a 2005-ben bemutatott Felföldi levelek, amelyben olyan helyek táncait adta elő az együttes, ahol annak idején Bartók Béla és Kodály Zoltán gyűjtött. A Hontalanítás a magyarok kitelepítésére emlékeztet elsősorban, de a kirekesztés minden formája ellen szól. A Kakukktojás táncai sem kizárólag a magyar néptáncból merítenek, ráadásul a műsor azt igazolja, hogy a népművészet nem padlásra, ládafiába való, hét lakattal lezárt „valami”, hanem napjainkban is élő. S ha a világzene alapja bármilyen népzene lehet, miért ne lehetne a néptánc is alapja a világtáncnak, különösen, hogy egyes „modernebb” táncok szoros rokonságban állnak például a cigány tánccal – fejtette ki Hégli Dusan koreográfus, a Táncszínház művészeti vezetője.

A kettős ünnepen a néző mit is kívánhat egy olyan művészegyüttesnek, amelynek a hitvallása bebizonyítani, hogy a szlovákiai magyarok ugyanolyan alkotó emberek, ugyanúgy értékeket hoznak létre, mint a többségi nemzet. A Táncszínház nézőinek még szótárra sincs szükségük ahhoz, hogy megértsék üzenetét, melyet tánccal és zenével közvetít. Talán nem is az együttest kell elhalmozni jókívánságokkal, hanem mi, nézők kapjunk sok-sok olyan emlékezetes műsort, amilyen Az ördög tánca, a Magyar tánciskola, a Muzsikáltam én, a Hontalanítás (és a többi).