Két körömvágás között…

A kötetben ez a leegyszerűsített költői eszközhasználat néha, egy-egy versben a patetikus eszközök túlzott használatába csap át, mint ahogy a Kérdések alkupozícióból című költeményben is tapasztalhatjuk vagy a biblikus közhelyekkel telített A vaksi szemű perspektíváiban, de szintén ezt eredményezi az utolsó mondat rezignáltsága az Egy festményenben. A Hogy az üvegajtón túl és a költői eszközökkel intenzívebben élő Derengése vetült című versekben viszont mintha nem lenne eléggé átgondolt a perspektíva.
A kötet egészét tekintve az egységesíthető lírai alany világának sokféle, de leginkább keserédes íze dominál az öt évszakra osztott kötetben. Az Az az íz lírai hősének önmagával és a külvilággal szemben tanúsított kíméletlen őszintesége, éles iróniája lefegyverző: „... akkor történtek / az igazán különös dolgok is, a / vigyorra kényszerítők, pedig most lenne / rájuk szükség, mert elég a mosolygásból“ (Tánc éjfélig). Értékelés:********** Ugyanakkor a versek nagyon plasztikusan írják le ezt a személyiséget, aki teljesen emberi módon viselkedik: olykor ellentmond önmagának, de mégis jól nyomon követhető identitásának alakulása. A gyerekkort felidéző versei ékes példái annak, ahogy a mában élő lírai alany a nyelvvel mesterien bánva a múltat megszólaltathatja. A kötetben a személyiség jegyeinek és viszonyulásának dinamikus alakulása rajzolódik ki. Mindjárt az első versben, A hullámvasútban egy ellentét érzékelhető: „Ha megállnék, ki kéne józanodni“ - szól az első sor, később azonban épp a kimerevített mozgás, a lendület hirtelen eltűnésének pillanatait írja le („Állt a lelkem / hullámzatlanul“), s ezzel egyszerre függeszti fel mindkét állapot kizárólagos érvényét. „Amikor maradok, / az jó...“ és „Átzuhanni: fáj“ - olvashatjuk a Maradni, maradni című versben, ezzel szemben másfajta lelki állapotot idéz a Percnyi nyugalom, majd gurulás: „Az időkorláton lovagolok, / a délutánom síkja megdől, // s legurulok, nevetve, lelki / fékek nélkül...“.
De ugyanilyen lendület érzékelhető a tér helyett az időre vonatkoztatható elmozdulásokban: pl. az elementáris hatású Lassú sodrás, húsz ujjban, ahogy a várakozás mozgásdiagrammja mutatkozik meg, az időt osztó-mérő alibi tevékenységekkel, miközben az olvasó a versírást is ezek közé sorolhatja, mint két körömvágás között eltelő fél órák után egy nagyobb időmennyiség elteltét jelző nyelvi tevékenységet.
Nádasdy kötete érzékiségével, kegyetlenül őszinte hangvételével és finom iróniájával egyik rendkívüli teljesítménye napjaink költészetének. (Zólya Andrea)
Nádasdy Ádám: Az az íz. Magvető, Budapest, 2007.