Kényelmes székre vágyik

Alkotásai közül nem egy szerepelt a fesztivál műsorán (Édes Emma, drága Böbe, Szembesítés, Csodálatos Júlia), két alkalommal (Hanussen, Redl ezredes) pedig forgatott is a páratlan hangulatú nyugat-csehországi fürdővárosban.

„Mindig jól érzem magam Karlovy Varyban – mondja. – Sajnos, nem vagyok eredeti, amikor Jirka barátomat, Jiří Menzelt idézem: Karlovy Varyból árad az Osztrák–Magyar Monarchia szellemisége, és én abban nagyon szívesen megmártózom.” Hogy hová sorolja Karlovy Varyt Európa legrangosabb filmes seregszemléi sorában? „Cannes kétségkívül az első helyen áll. Az a legfontosabb fesztivál a filmvilágban. Nem is a verseny nívója miatt, hanem amiatt az elképesztő piac miatt, ahol óriási kereskedelem folyik, ahol a filmek forgalmazóra és mozira találnak. Sok film sorsa dől el Cannes-ban. Az az óriási piaci mozgás, ami jellemző az ottani rendezvényre, valószínűleg sokkal fontosabb, mint maga a művészi verseny. Hiszen láttunk már jó pár nagydíjas cannes-i filmet, amelyről nem sokkal később kiderült, hogy nem is annyira értékes. Általában a cannes-i zsűri különdíja ér a legtöbbet, ami eggyel lejjebb van, mint a nagydíj, amely mindig valami különleges látványnak vagy valami fontos politikai eseménynek szól. Voltaképpen annak a kurzusnak, amelynek a zsűritagok akarnak megfelelni. A másik nagyon fontos fesztivál: Velence. Bár annak a szerepe igencsak megváltozott az utóbbi években. Már nem olyan fontos, mint harminc-negyven évvel ezelőtt. Velence akkoriban a művészfilmek Mekkája volt. Az üzlet nem volt olyan fontos számára, mint a művészet. Visconti, Fellini, Antonioni alkotásaira Velencében figyelt fel a világ. Berlint említeném még fontosnak az európai fesztiválok sorából, de Karlovy Vary nálam mindenképpen Cannes és Velence után következik.”

Szabó István több fesztiválon zsűrizett már a világban, zsűrielnök is volt már, Karlovy Vary seregszemléjének történetében azonban ő az első magyar zsűrielnök.

„Zsűrizni nem szeretek, filmeket nézni igen – mondja. – De egy ilyen zsűribe való meghívás nagy megtiszteltetés számomra. Azt jelenti, hogy a szakma egy része szívesen hallgatja meg a véleményemet. Kíváncsian fogadja. Ad rá. Ez nem kis öröm nekem. A hiúságomnak is jólesik. S ha már elfogadja az ember a meghívást, és megnéz vagy húsz filmet, rengeteget tanulhat belőlük. Általában ugyanis a nála sokkal fiatalabb kollégái munkáit nézi, amelyből elsajátíthatja azt a filmes nyelvet, amelyet éppen beszélnek. Nem azért, hogy utánozza, hanem hogy pontos képe legyen arról, hol tart a világ, és ő hol áll benne. Amit azért nem árt tudni! Én szívesen nézek olyan filmeket, amelyekből tanulhatok valamit. Ha mást nem, akkor azt, hogy most éppen milyen a világ, mi zajlik azon a részén, ahol még sosem jártam, vagy ott, ahol én magam is gyakran megfordulok, csak nem vettem észre valamit, mert elkerülte a figyelmemet.”

A „kötelező köröktől”, a versenyfilmek sorától tehát nem tart Szabó István. Egy kívánsága van csupán.

„Csak kényelmes székem legyen, és ne fájjon a szemem a filmektől.”

Azt, hogy a vezető cseh napilapok nagy elismeréssel fogadták a Karlovy Vary-i fesztivál igazgatójának pár nappal ezelőtti bejelentését, hogy a zsűri élén az európai mozi egyik legjelesebb egyénisége áll, egyetlen szóval kommentálja: „Örülök.”

Hogy milyen a viszonya a cseh konyha ízeihez?

„Ismerek már pár éttermet a Kolonnádon. Bár nem enni megyek Karlovy Varyba, hanem filmeket nézni, örülök a finom falatoknak is, és ne felejtsük el, hogy a cseh sör sem rossz. Én ugyan otthon az ásványvíz híve vagyok, Karlovy Varyban furcsa mód egy-egy sört is meg tudok inni naponta. Sőt még a Becherovkát sem utasítom vissza, ha megkínálnak. Ezek hozzátartoznak az élethez. Karlovy Vary hangulatához pedig különösképpen. Nagyon szeretem ezt a várost. Egy fesztiválon mindig találkozik az ember néhány rég nem látott barátjával, ismerősével. Most abban reménykedem, hogy bár Jirkával fél évvel ezelőtt Az ajtó forgatásán egy egész napot töltöttünk együtt, Karlovy Varyban újra találkozunk. Örülnék, ha valamelyik délután, amikor elindulok a szállodából a mozi felé, szembejönne velem a Kolonnádon, és beülnénk egy kávézóba valahol.”