Kendőzetlen vallomás az utókornak

Nem akármilyen memoár a könyv. Olvasója többször is úgy érzi: Pécsi Ildikó nem vitte magával mindazt, amiről életében sosem beszélt. Könnyű léptekkel akart elindulni a vissza soha nem vezető úton, ezért minden – évtizedeken át féltve őrzött – érzelmi és érzéki élményét lerakta, itt hagyta, ránk bízta. Elsősorban természetesen azoknak ajándékozta, akik szerették és továbbra is szeretik őt.

Akik sokáig a magyar Brigitte Bardot-t látták benne, a bővérű, dús keblű szexszimbólumot, később Az aranyember igéző szépségű Noémijét, illetve az Indul a bakterház Csámpás Rozijaként szerepeltették. Ezzel is beírta magát a magyar filmtörténetbe. És felsorolhatnánk még több tucat vele kapcsolatos filmcímet, amelyekben fontos karaktereket játszott.

Egyetlen nagy alakítását hagyja csupán említés nélkül a lexikon. Ladislav Ballek regénye nyomán készült a film, melynek története a háború utáni években játszódik Dél-Szlovákia magyarok lakta területén. A minden hájjal megkent hentest Koncz Gábor alakítja, feleségét, az élveteg asszonyságot Pécsi Ildikó játssza. Minden jelentős filmszerepéről izgalmas történettel, érdekes háttér-információkkal szolgál a szerző, A hentessegédről azonban egyetlen szót sem ejt. Pedig maga a téma is meglehetősen izgalmassá teszi, a színésznőnek ráadásul ez volt az egyetlen külföldi filmszerepe.

Péterfi Csaba színésznek készült, és bár végül történelem szakos tanár lett, színháztörténetből szerzett mesterdiplomát. Kommunikációs szakemberként Gödöllőn Pécsi Ildikóval közösen színpadra állított egy különleges művet, melyben ő maga is játszik.

Életének bizonyos szakaszairól Pécsi Ildikó ugyanis csak neki mesélt, a hiányzó részeket pedig kutatómunkával egészítette ki.

„Sokan úgy hiszik, hogy Pécsi Ildikó élete nyitott könyv volt – írja –, miközben sok mindent magába zárt… Ebből a könyvből, amelyet kizárólag a halála után szánt kiadatni, valóban megismerhetik az életét. Pontosan úgy, ahogy volt” – ígéri, s e téren nem is okoz csalódást.

Mindamellett, hogy őszintén elmeséli, hogyan lett a falusi kislányból híres színésznő, aki rajongásig szerette a szüleit, istenítette kollégáit, imádta és meg is szerezte a kedvére való férfiakat, anyai szerelemmel árasztotta el fiát, és jón oszlopként állt férje, „Édes jó Lajosom” (Szűcs Lajos válogatott labdarúgó) mellett. Szégyenérzet nélkül, nyíltan vall életének évtizedeken át hét lakat alatt őrzött, sokszor sikamlós élményanyagáról, szárnyalásairól és csalódásairól.

Legnagyobb fájdalmainak egyike Törőcsik Marival kapcsolatos. Tőle azután került távol, amikor a szocialisták felkérésére (bár a pártjukba nem lépett be) indult a választáson, és képviselőként bekerült a parlamentbe.

„Arra nem számítottam, hogy a szakmából többen ellenem fordulnak – vallotta meg a könyv szerzőjének. – Voltak, akikkel nem foglalkoztam, de akadtak olyanok, akiket korábban igen nagyra tartottam, most viszont – számomra érthetetlen okokból – ellenséggé váltak. Az egyik legnagyobb csalódást egykori példaképem, Törőcsik Mari jelentette… Mindig csodáltam tudását, játékát, karakterét. Képviselőségem idején azonban megváltozott – megromlott – a kapcsolatunk. Pontosabban szólva: Mari számára megszűntem létezni. Sosem tudtam meg, mivel haragítottam magamra, mert már beszélni nem volt hajlandó velem. Egyszer szerettem volna tisztázni a történteket, ezért felhívtam telefonon, találkozót kértem tőle, de ő csak annyit válaszolt, nincs miről beszélnünk egymással, és rám vágta a telefont.”

Mire idáig jutunk a könyvben, azt is tudjuk már, hogy Pécsi Ildikó számára Ruttkai Éva volt a színjátszás igazi királynője. „Voltak a színésznők, és volt ő: »A« színésznő. Rengeteg művésztársammal álltam egy színpadra, de olyan, mint Éva, egy sem akadt. Mindent tudott, mélységesen szerettem, és valahol ő is nagyon kedvelt… De mellette mindenki eltörpült…”

András Ferenc és Bereményi Géza Karlovy Varyban díjazott filmje, a Veri az ördög a feleségét két oldalt kapott a könyvben. Kiérdemelte. „Az egész világon vetítették, New Yorkban hat héten ár. Nem értem, miért nem lett kultfilm, mert jobb filmszatírát nehezen tud felmutatni a magyar filmgyártás.”

Ez a könyv olvastatja magát, íze, zamata van minden fejezetének. Még ott is, ahol szarvashibába botlik az olvasó. Fónay Márta ugyanis nem A tizedes meg a többiek című filmben játszotta Tótné szerepét, hanem az Isten hozta, őrnagy úr!-ban.

Dénes Margit A színész című költeményével zárul a könyv. Azzal a verssel, amellyel Pécsi Ildikó az önálló estjeit zárta. Szerette ezeket a sorokat. „Lehetek bajban, vagy lehetek fáradt, / de ha felöltöm színpadi ruhámat, / minden gondomat elfújja a szél / csak jászom, csak játszom a kedvetekért.”

A szerző a Vasárnap munkatársa