Kemény film, nyitott véggel

Halálutak és angyalok, Az alkimista és a szűz, Kísértések. Kamondy Zoltán (1960) három játékfilmje. A harmadik egészen friss alkotás. Az idei Magyar Filmszemlén a legjobb rendezés díját kapta. Azóta a Berlinale közönsége is látta a filmet, nyáron pedig Karlovy Varyba is eljut.

Kamondy Zoltán és Kovács JuliOláh Csaba felvételer Egy asszony meg a fia. Anna főkönyvelő egy bankban, Marci egyetemista. A nő tehetős szeretőjébe kapaszkodva lesi egyetlen gyereke útkeresését. Marci okos, érzékeny fiú. Még nem tudja, mi lesz belőle. Apja kiléte sokkal jobban foglalkoztatja, mint nagy lehetőségeket ígérő jövője. Miután kipréseli anyjából az igazat, elindul, hogy megkeresse azt az embert, akit még egyszer sem láthatott. Apakomplexusa egy tízéves cigánylány iránt érzett atyai érzelmekkel keveredik. Juli valósággal beleégeti magát Marci életébe. Az urát, a neki rendelt férjet látja benne. Be is bújik az ágyába. Megbabonázza a ház lakóit és vissza-viszszajáró vendégét, Anna szeretőjét. Juli előtt nincs lehetetlen. Ő mindennel meg tud küzdeni. A fiú meg vergődik. De meddig?

Kamondy Zoltán két színes film után ezúttal fekete-fehérben mesél el egy nagyon is színes történetet, amelyben mindenki főszereplő. A maga szempontjából. De a játék Marci életére megy ki, és bár a humor sem hiányzik belőle, sok kín és sok fájdalom tölti ki. Ez talán a legizgalmasabb Kamondy-film. De hogy a legjobb, a legtisztább, a leginkább felkavaró, az biztos.

Most jól lehet filmet rendezni, nyilatkozta a Kísértések bemutatója előtt. Miért volt eddig rossz, és most mitől jó?

Nyolcvanhárom végén már erős hanyatlásnak indult a magyar filmművészet. Pénzügyileg és szakmai megítélésben nagyon rossz helyzetbe került. Ez tartott körülbelül 1999-ig vagy 2000-ig. Pár jó film természetesen ez alatt az idő alatt is készült, de rendezni, lehetőséghez jutni nem volt könynyű. Komoly öntisztítási folyamat ment végbe a szakmában, ami sajnálatos módon teljesen párhuzamosan történt a gazdasági összeomlással és ellehetetlenüléssel. Ez mind a Fidesz-kormányzat kellemetlen kultúrpolitikájának köszönhető. Az utóbbi időben aztán valamitől elkezdett javulni a filmek színvonala. Nem tudom megfejteni, mitől. Rengeteg film jött a szakmában új hanggal, friss tehetséggel, újfajta gondolkodással. Ebben a kiélezett helyzetben végül az idősebb generáció is összeszedte magát. Pozitív és izgalmas folyamat kezdődött el.

A Kísértésekkel ön is új utakon jár. Tiszta, érthető, kiforrott történetet kínál a nézőknek.

Negyven alatt, egy-két kivételtől eltekintve kevesen csinálnak jó filmet. Úgy látszik, én most léptem filmrendezői korba. Negyven fölött gyűlik össze annyi tapasztalat, annyi műveltség, annyi emberség bennünk, hogy ebből már lehet dolgozni. Gondolkodásban is, szakmailag is olyan fokú tisztulás és érettség zajlik bennem, hogy az mind érezteti a hatását munka közben. Nem mellékes az sem, hogy az elmúlt évek során nagyon sok mindent csináltam. Színházban rendeztem, dokumentumfilmet készítettem, tévében dolgoztam, egyik munkából estem a másikba. Több műfajban habzsoltam a munkát. Nem is tudom, hogyan úsztam meg mindezt egészségileg, hiszen hónapokig nem aludtam. Éjszaka a Candide-ot próbáltam, nappal az Alkimistát forgattam. Pokoli nehéz időszak volt. Aztán három éven keresztül csak dokumentumfilmeket csináltam. A Kísértések abból az indíttatásból született, hogy össze akartam foglalni mindazt, amit az életről, a szakmáról, a filmről, a színházról és a dokumentarizmusról tudok. Ez mégsem összegzés vagy lezárás, hanem egy olyan ambíció, amely által mindent kisöpörhettem magamból.

Meg tudna nevezni egy konkrét élményanyagot, amely segítette a Kísértések megszületését?

A történet egy hagymapucolásból indult. Személyes emlék. Huszonegy évesen otthagytam az egyetemet, és lekeveredtem vidékre, dolgozni. Én ugyanis nem az apámat kerestem, mint Marci a filmben, hanem pénzt próbáltam keresni. És jött egy cigánycsapat, az adta el nekem a kislányt. A húsz évvel ezelőtt megtörtént dolgokat hónapokon keresztül több ízben is elmeséltem a barátaimnak. Ezen én magam is elcsodálkoztam. Ez nem lehet véletlen, gondoltam. És elkezdtem azon töprengeni, hogyan lehetne ebből filmet létrehozni. A srác adott volt. A kis cigánylány is. Hozzájuk illesztettem egy miliőt és néhány új figurát. Ez már teljes fikció. A fantázia szüleménye.

Az anyát, aki módos szeretője által szeretné biztosítani fia jövőjét, Básti Juli játssza kiválóan. Kezdettől fogva benne gondolkozott?

Nálam nem a színészi tudás, tapasztalat áll az első helyen, hanem az, hogy milyen ember az illető. Ha úgy érzem, hogy a színész privát jelleme, amilyennek én ismerem, valamilyen módon hordoz közös vonásokat azzal a figurával, akit el akarok játszatni, akkor próbálkozom vele. Két éve, amikor kitaláltam a történetet, találkoztam Básti Julival, és nyilvánvaló volt, hogy ezt a szerepet neki kell eljátszania. De írás közben nem jutott eszembe. Pedig alkatilag, emberileg rengeteg a közös vonás színész és szerep között. A legfontosabbnak azonban azt tartom, hogy a néző ne egy színészileg jól megoldott feladatot kapjon a filmben, hanem egy hús-vér embert, aki minden pillanatában hiteles. Básti Juli a legjobb színészeink egyike. Sok mindent tud az életről, saját magáról, és minden eszköz birtokában van. Bármit képes eljátszani és többféle módon. Ebből a próbára három-négy megoldást hoz. Abból kell kiválasztani, mire van szükséged. Ez több energiát és figyelmet igényel, mint amatőr szereplőkkel dolgozni, akik csak azt az egyet tudják, ami egyedül rájuk jellemző, hiszen önmagukat adják. Őket meg arról kell meggyőzni, hogy ezt vállalják, és minél természetesebben csinálják. Ebben a filmben jó kölcsönhatás volt profik és amatőrök között. A profik természetesebbek lettek az amatőrök hatására, őket meg az inspirálta nagyon, hogy hivatásos színészekkel dolgozhattak együtt. Meg akartak felelni. Jók akartak lenni.

Marcit a főiskolás Miklós Marcell alakítja kamaszos érzékenységgel, Julit pedig a cigány Árvácskának is beillő Kovács Juli játssza varázslatos egyszerűséggel.

Mindketten valóban nagyszerű alakítást nyújtanak. Miklós Marcell fantasztikus tehetség. Akkor vették fel a főiskolára, amikor az Új Színház stúdiójában először láttam őt. Már a próbafelvételen világos volt, hogy ő ezt meg tudja csinálni. Annak, hogy teljesen magára húzta a szerepet, sajnos komoly következményei lettek. Mindent az életéből vitt a filmbe. Lelkileg nagyon megviselte őt a szerep, de már felgyógyult szerencsére. Juli tehetsége is vitathatatlan. Bár elég hirtelen ragadtuk ki az életéből, őt valahogy nem kellett félteni, hogy miképpen fog visszailleszkedni. Amellett, hogy szikrázóan tehetséges, magával ragadó gyerek, rengeteg profi vonást fedeztem fel benne. Komoly esélye van, hogy felnőttként színész legyen. A családja pedig nagyon figyel rá. Apja koreográfus, meggyőződésem, hogy nem fog elkallódni.

Juli, féltékenységében, „eltávolítja” az útból Marci szerelmét. Ez már a film vége. Egy katarzis kezdete.

Komoly kérdés volt számunkra, hogy a történet hogyan és mivel fejeződjön be. Akik a vágás során látták a filmet, azt tanácsolták, finomabb lenne a film vége, ha nem lenne ott a gyilkosság, hiszen a nézőben így is összeáll, hogy itt valami szörnyűség fog történni. Nem állt össze. Totálisan összeomlott a film. Tehát kellett a kapaszkodó, a szilárd talaj. Azt akartam, hogy nagyon kemény legyen a film vége, ugyanakkor nyitott is maradjon.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?