Kávécserje (Coffea arabica)

Bármilyen hihetetlen, a kávécserjét szobai körülmények között is lehet nevelni, sőt néhány maréknyi babkávé szüretelésére is van esély. Már az ókorban ismert volt, és legendák fűződnek hozzá. Volt, amikor tiltották, sőt büntették fogyasztását, később divatba jött, kávéházak létesültek, amelyekben már nem csak a kávé mint élvezeti cikk volt a vonzerő, hanem elsősorban a pezsgő társadalmi élet.

A kávé eredeti őshazájának Etiópiát, illetve az Arab-félszigetet tartják, ma azonban minden trópusi és szubtrópusi éghajlatú országban ültetvényeken termesztik. A nemesítések során mostanában a Kolumbiában termesztett kávé a legértékesebb. A kávé fa vagy cserje alakban növekszik, és fényes zöld, tojásdad levelei, valamint illatos, fehér virágai folytán edényes dísznövényként is mutatós. Legjobban 15–25 fok közötti hőmérsékleten, melegházban fejlődik. Ha annak talajába ültetjük, általában két és fél méteres magasságot ér el. Nagyobb cserépben vagy dézsában másfél méteres marad. Lakásban nevelve keletre vagy nyugatra néző ablak elé tegyük, arra ügyelve, hogy ne érje közvetlen napsütés a leveleket. Nyáron edényestől kitehető a kertbe, laza lombú fa árnyékába. Rövid ideig tartó virágzása csodálatos látványt nyújt; a levélhónaljakból az ág teljes hosszában porcelánfehér, csillag alakú, jázminillatú virágok nyílnak. Akkor a fácska olyan, mintha behavazódott volna. A növény egylaki, a megtermékenyült virágokból hamarosan zöld bogyók fejlődnek, amelyek a 6-8 hónapos érés során cseresznyeszínűre változnak. A fényes, vékony héjat lehántva két, egymással szemben álló babkávé helyezkedik el. Maga a héj és a magokat körülvevő kocsonyás állagú vékony „gyümölcshús” kellemes, édes ízű.

A kávé szaporítása magvetéssel a legegyszerűbb, ám annak az a feltétele, hogy a mag friss legyen, mert 4–6 hét alatt elveszíti csíraképességét. A frissen szedett magot 1–2 napos szikkasztás után vessük hat rész tőzeg és négy rész mosott folyami homok keverékébe, 5 cm mélyre. A száraz, 4–6 hetes magokat vetés előtt langyos vízben áztassuk fél napig. A vetőedényt üveglappal fedjük, és csíráztassuk 28 fok körüli hőmérsékleten, világos helyen. 30–40 nap múltával már kibújnak a sziklevelek. Amint a kis magoncok elérték a 10 cm-es magasságot, ültessük át őket egyenként sok tőzeget tartalmazó tápdús, laza virágföldbe. Másik szaporítási mód a csúcshajtás gyökereztetése. Vágjunk 15 cm-es félfás hajtást, és távolítsuk el az öszszes levelet. Csupán két–három fiatal levelet hagyjunk rajta. Nyirkos, homokkal kevert tőzegben 28 fokon, átlátszó fóliával borítva egy hónap alatt megindul a gyökérképződés. Lehetőleg mindig esővízzel, vagy forralt, majd langyosra hűtött vízzel öntözzük. Tavasztól őszig kéthetenként kapjon tápoldatot. Erre legmegfelelőbb a vízben oldott, érett marhatrágya leve. A magvetés utáni harmadik–negyedik évben már számíthatunk az első termésekre. Kártevői közé tartozik a gyapjas és pajzstetű, amelyek tömeges elszaporodása a kávéfa pusztulásához vezet.