Kalitkába zárt szeretet

A lány szeretni szeretne, de nem engedik neki. Minden tiltás és a bezártság ellenére úgy dönt, teljes gőzzel akar élni. Ám az élet nem az, amit élni szeretnénk, hanem amit élni engednek, és jelen időben meg tudunk élni. A jelen idős élet azonban sokszor szenvedés, kín, s amikor úgy érezzük, elviselhetetlen, csak a csoda segít. A csoda esélyéről szól a film. Ela (Michaela Bendulová) megszökik otthonról, és összeköltözik a harmincéves Robyval (Robert Roth). Anyja (Katarína Feldeková), hogy lányát jobb belátásra bírja, és jövőjét jobb útra terelje, egy lánynevelő intézetben helyezteti el. A lányt a szeretet vezérli, amikor megpróbál ellenállni, s megszegi az intézet szabályait. „Mi csak jót akarunk” – mondja Elának az igazgatónő. „Ha bezárnak, az jó? Úgy érzem magam, mint majom a ketrecben!” – vág vissza a lány. Úgy dönt, köszöni szépen, de nem kér a „ketrecből”, s a szilveszteri buli során megszökik az intézetből. Abból a „jó szándékból” se kér, ahogy anyja igyekszik megalapozni a jövőjét, Roby nélkül. Szereti Robyt, s ez mindennél fontosabb számára. Juraj Lehotský első filmje, a Vak szerelmek (Slepé lásky – 2008) arról szól, hogy a nem látók minden korlátnak tűnő nehézség ellenére reménnyel és csodaként élik meg a mindennapjaikat. Felemelő, optimista vízió a film arról a fényről, amely a nemlátó párokat látóvá teszi: a szeretetről.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"121998","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]Lehotský második, Csoda című filmdrámájában is a szeretet játssza a főszerepet. Ez esetben azonban nem a sugárzó, fényt adó, hanem a hiányzó szeretet. Komor példát láthatunk arra, milyen drámákat, sérüléseket okozhat a szerethiány s a tiltás, amely ártón hat a szeretetre. A pozitív érzelmek hiánya miatt jut a „megszokott” életviteltől félresodródó irányba Ela sorsa. „Szívesen tárok fel kevésbé ismert, másfajta életeket, s keresem bennük, hogy milyen értékeket rejtenek magukban – nyilatkozta a rendező. – Ismertem egy lányt, aki még gyerek volt, amikor összeomlott az élete. Hirtelen elvesztett mindent, ami a gyermekkorhoz tartozott. Elvesztette az álmait, az első, gyermekien tiszta szerelmét. Nem volt kész még arra az életre, amit váratlanul elébe gördített a sors. Teljes valójában akartam megmutatni a lány életét. A titkaival, amelyeket nem vettek el tőle, ugyanakkor az egyszerűségében és a szürke mindennapiságában. Közel akartam lenni hozzá.” A közelség megvan a Csodában, de nem azzal a dokumentarista jelenléttel, mint a Vak szerelmekben. A lány sorsát ezúttal a játékfilm eszközeivel tárja fel Lehotský. Mivel egy nagyon érzékeny témát érint a film, „nem akartunk senki magánéletében sebet ejteni” – mondta a rendező. A dokumentarista pontosságot ezért oldották fel átstilizálással. Ugyanakkor „valós helyzetbe vittük bele a filmes helyzetet – mondta Lehotský –, és valós helyszíneken amatőr szereplők keltik életre a sztorit, hogy autentikus legyen.” Az Elát alakító Michaela Bendulová maga is megtapasztalta a nevelőintézet világát. Az anya és Roby szerepére viszont azért választottak profi színészeket, hogy: mivel játékfilmről van szó, „tartsák a játék ritmusát”. A nevelőintézetben és annak falain kívül is kemény világokba visz a film. Különféle alternatívákat mutat arra, hogyan alakulhat a lét: megrekedhet az élet az utcán (Ela és Roby közös életének nincs igazi otthona), megrekedhet az ágyhoz kötve (Elát ápolóként foglalkoztatják az intézetben magatehetetlen idős emberek mellett), megrekedhet a bűn útján (bűnbandákba próbálják prostituáltként beszervezni Elát). Lehangoló, depresszív kicsengésűek ezek az alternatívák. De nem ezzel végződik a film. Hanem azzal a csodával, amit a születés rejt. Azzal a reménnyel, amit a születés hoz. Hogy az új élethez talán szeretet társul! A Csoda Karlovy Vary Nyugattól keletre nevű versenyszekcójában megkapta a zsűri különdíját. A héten pedig a Torontói Filmfesztivál Discovery szekciójában mutatták be.