Kalandozás a Völgyben

A szervezők által közzétett adatok szerint a Művészetek Völgyére idén több, mint kétszázezren voltak kíváncsiak, a programokat huszonöt százalékkal többen látogatták, mint tavaly. A fesztivál három településén, Taliándörögdön, Kapolcson és Vigántpetenden huszonhat programhelyszínen és negyven további helyszínen ezer program várta a látogatókat. A szervezők nem titkolt célja, hogy a hagyományokat a modern stílusokkal ötvözve minél több réteget és generációt szólítsanak meg, ami sikerül is nekik: évről évre többen jönnek és a Völgyben egyaránt találkozhatunk a nagyszínpad előtt pogózó fiatalokkal, az akácfák csendes árnyékában, egy jazzkoncerten borozgató családanyákkal és –apákkal, na meg a színpad előtt táncikáló gyerkőceikkel, sőt a Boros Misi-koncerten a templomot dugig megtöltő nagymamákkal és nagypapákkal is. 

Bár idén három faluban rendezték meg a fesztivált, a központi helyszín egyértelműen Kapolcs volt. Vigántpetenden a komolyzene, Taliándörögdön a színház kapta a főszerepet, Kapolcson viszont volt minden, ami szem-szájnak, szívnek-léleknek ingere. Az egyes műfajok és stílusok tarkabarka kavalkádjában mindenki megtalálhatta azt, ami a leginkább lázba hozza, vagy éppen lehűti, ellazítja a negyven fokos hőségben, esetleg felmelengeti egy kiadós zápor után. A délelőtti jógázás, majd a temérdek gyerekprogram után kora délután énekelni tanulhattunk Harcsa Veronika udvarában a művésznő kedvesen motiváló iránymutatásával (bárcsak ilyen énektanárom lett volna!), aztán átslattyoghattunk a Kaláka Versudvarba, hogy alkalmi fűzfapoétaként verset faricsgáljunk Lackfi Jánossal. Szerencsés csillagállás mellett mindezt egyszerre is csinálhattuk, az udvarhölgyek és –urak ugyanis gyakran szomszédolnak, aminek az eredménye például az Always Look on the Bright Side of Life dallamára költött, a Kapolcs-nyár „minden mindegy” hangulatát sűrítő spotán kis műremek, Lackfi János “versműhelyeseinek” és Harcsa Veronika “énektagozatosainak” közös előadásában.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"241553","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"241554","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]

Az esti koncertek, színdarabok előtt még mindenképpen érdemes betérni az interaktív, improvizációs színházi előadásokra szakosodó Momentán Társulat udvarába, hogy beszálljunk egy-egy imprójelenetbe, tovább szőjük a folytatásos imprós szappanopera kusza szálait, vagy megnézzük az éppen aktuális főhőssel – Senával, Kovács Kokó Istvánnal, Gryllus Vilmossal, Spiró Györggyel, Mácsai Pállal – készült interaktív beszélgetést, kiegészítve az életéből készült film rögtönzött színpadi trailerével.

A Völgyben az esti koncertfelhozatal is rendkívül sokrétű. A nagyszínpadon a jól bejáratott fesztiválzenekarok mellett valódi csemegék színesítették a programot, fellépett például Lajkó Félix, Palya Bea, a Budapest Bár vagy az Erik Sumo Band, az idei fesztiválszezonban ezen egy alkalommal. Vasárnap egy valódi világsztár, a Skye and Ross from Morcheeba nevű formáció zárta a fesztivált, akik fergeteges bulit csaptak a reflektorok körül döngicsélő gigantikus rovarokkal, az énekesnőt a színpadról lerángatni próbáló, háromszor visszatérő pucér „nőrablóval“ és a végül mindent elmosó viharral dacolva is. Aki inkább a kisebb, bensőségesebb hangulatú koncertek barátja, az is megtalálhatta a számítását a kapolcsi Harcsa Veronika vagy a taliándörögdi Fonó udvarban. A „Harcsában“ a hazai jazzélet több évtizede bejáratott nevei és feltörekvő tehetségei mellett helyet kaptak más stílusok és formációk is. Az udvar programjának csúcspontja minden bizonnyal az utolsó előtti estén színpadra lépő Random Trip volt. A Jessie Davisszel, Harcsa Veronikával, Fábián Julival, Mc Kemonnal és Pély Barnával kiegészült improvizatív, a hip-hoptól a jazzen át a rock’n’rollig rengeteg műfajt magába sűrítő formáció egyszeri és megismételhetetlen bulijára a nagyszínpadhoz mérhető közönség verődött össze. A záródal, Somló Tamás egyik legnagyobb slágerének feldolgozása pedig – számomra legalábbis – a fesztivál egyik csúcspontja marad.

Zárásképpen Lackfi János történetét idézném, amit akkor mesélt el, amikor megkérdeztem tőle, mit is jelent számára a Művészetek Völgye: „Valamelyik évben sikerült kivívnunk, hogy a versműhely ingyenes legyen. Egyik alkalommal megjelent egy szalmakalap a kerítés fölött. Gondoltam, szólok a gazdájának, hogy jöjjön be bátran, de féltem, hogy megsértődik, úgyhogy inkább szabad folyást engedtem az eseményeknek. Vezettem tovább a műsort, és egyszer csak azt látom, hogy az illető a kerítésen ül, aztán egy fél óra elteltével már az első sorban hallgatja a verseket és faragja a rímeket, akár egy törzsvendég. Ő átugrotta a kortárs művészetekhez vezető kerítést, azt a kerítést, ami itt Kapolcson valójában nem is létezik. A Völgy talán ettől lesz több, mint sok más fesztivál.“