Juhász Katalin a Szigetről - lapozgatás és karikázás a hétvégi programfüzetben

The Subways, Editors, Klaxons, Manic Street Preachers és Placebo. A két utóbbiról már minden szépet s jót leírtak, Brian Molkóékat magam is megcsodálhattam pár éve ugyanitt, és nem okoztak csalódást. Az a hír járja ugyan, hogy Brian nemrég egy japán fesztiválon összeesett a színpadon, de a Placebo eddig nem mondta le a szigeti fellépést, bizakodjunk hát.
A birminghami Editors nagy kedvencem, szerintem a 21. századi poszt-punk revival csúcsát jelentik, és olyan csodálatos elődöket idéznek, mint az Echo & the Bunnymen, a Prefab Sprout, a Cure és a Joy Division. Mély, érzelmes ének, borzongató gitárok, markáns billentyűs háttér, epikus, borongós, ám semmiképpen sem halálvággyal teli hangulat, inkább valami „sötét optimizmus“ lengi be a dalokat.
A Klaxons tőlünk nyugatabbra már mainstreamzenekarnak számít, nálunk még az indie-kategóriában versenyeznek. Extravagáns acid-rave, sci-fipunk-funk zene, és legnagyobb érdemük, hogy visszahozták a ravestílus rég elveszettnek látszó presztízsét, megtisztítva azt a technótól. Elektrovonalon a Hot Chippel és a Justiceszal állnak alkotói rokonságban, míg a rock felől a Muse-zal, a Hivesszal és az Arctic Monkeys-zal. Mindehhez társul a punkból hozott nyers erő: könnyen lehet, hogy e három stílus ötvözete a rock'n'roll jövőjének titka.
Vasárnap nyilván az Offspring és a Faith No More csábítja majd a legnagyobb tömeget a nagyszínpad elé, ám érdemes figyelni az „előzenekarokra“ is, különös tekintettel a Maximo Parkra. A zenekar honlapján bemutatkozásként csak az áll, hogy: „A való életről írunk popdalokat“. Nos, ennél azért jóval többet tesznek, hasonló szellemben, mint valaha a Pulp tette. A feszes dallamvezetés viszont a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójának brit újhullámos zenekarait (The Undertones, The Jam, XTC, Wire) is idézi, kicsit hangsúlyosabb gitárral, markáns szintetizátorfutamokkal. Bemutatkozó lemezük tarolt: a 2005-ös éves összesítések szinte mindegyikében ott voltak az első tízben, azóta pedig megismételték ezt a bravúrt, sőt egy koncert-dvd-t is kiadtak, hogy lássuk, mi vár ránk vasárnap.
A hétvége legérdekesebb világzenei programja számomra a Woven Hand és a Muzsikás közös projektje, pont azért, mert a két zenekar muzsikájában semmi közöset nem tudtam eddig felfedezni. A sötét, pszichedelikus countryt játszó egykori 16 Horsepower frontemberének új bandája pár éve már bemutatkozott a Szigeten, most viszont magyar népzenét kívánnak befecskendezni maguknak és nekünk. Izgatottan várom, mi lesz ebből.
Az A38-wan2 színpad fellépői közül említsükmega francia Babylon Circust, a ska-reggea-punk artistákat, akiknek az sem okoz gondot, ha a Django Reinhardt nevével fémjelzett 30-as évek párizsi jazzvilágát kell beépíteniük számaikba. Bob Marley és Edith Piaf fehér rumot isznak a kupolában. Vasárnap ugyanitt Naive New Beaters - szintén franciák, és szintén zenészek. Aki viszont igazi őrületet akar látni-hallani, az merészkedjen el a rockszínpadhoz, ahol a Turbonegro nevű bizarr, provokatív norvég death-punkzenekar turbózza a hangulatot. Sokak szerint ők játsszák a jelen legmodernebb punkzenéjét, emellett van humoruk is, sőt a látvány sem utolsó, mivel a hetvenes évek glamSzigetrock stílusában öltözködnek.