Jézus halászai, lelkek fogói

Világi lap voltának dacára az Új Szó időről időre fölvállalja istenfélő írások közlését. Hasábjain hosz-szabb ideje lehet olvasni két jó tollú és nagyon érzékletesen fogalmazó „szerző” írásait: Haľko József római katolikus papét és Édes Árpád református lelkipásztorét. A megjelent írásokból most a Lilium Aurum és a Petit Press jelentetett meg könyv formában egy válogatást.

Haľko atya szövegeinek utalásrendszere egészen kivételesen gazdag. A meghökkentő statisztikai adatoktól Vlagyimir Putyin nyakban hordott keresztjéig, a pozsonyi rabbi feleségétől a „Sheng tan kuai lob” jelentésű kínai jelig – és még jóval tovább ível. Ennél kevésbé meglepő, viszont lényegesebb, hogy mondanivalója, egyetlen kivétellel, az Újszövetséggel, szűkebb értelemben az evangélistákkal, azon belül is túlnyomóan Máté evangéliumával kapcsolatos. Tizenegy elmélkedésében – ami összes írásának majdnem fele – a Máté-passzus a lelki alap, rendkívül fölerősítve ezzel a könyvecske örömhír jellegét, jó hír üzenetét. Márpedig éppen ez az, amire az ilyen jellegű könyvek olvasói a leginkább vágynak. Haľko atyának nem anyanyelve a magyar. S bár magyarul is nagyon szépen fogalmaz, írásait fordítani kellett. Jól látható, Cs. Liszka Györgyi nagy odafigyeléssel igyekezett megtartani az eredeti szerkezeteket, nehogy az üzenet csonkuljon, viszont úgy gondolom, helyenként bátrabban is magyaríthatott volna. Ennek ellenére Haľko József egyik-másik írása – pl. A váratlan feltámadás vagy a Kutyakultusz című – annyira sodró erejű, hogy egy szuszra kell az embernek végigolvasnia.

Édes Árpád nyelvezete kevésbé anekdotikus. Történetei csak ritkán világiak, mert számára a Biblia a legbiztosabb alap. Igaz, előszeretettel foglalkozik kevésbé ismert eseményekkel (pl. Káin hatodik leszármazottjával, Lámekkel A bosszúban), rendszerint azok közérthető változatát közli, vagy ha mégis jól ismert történetnél horgonyoz le, akkor szokatlan oldalról néz rá, mint pl. Jákób és Ézsau viszályára anyjuk, Rebeka szemével és szívével. Édes tiszteletes úr hangsúlyosan az ősi magyar népdalokra és a zsoltárokra támaszkodik. Mindezzel együtt tudja megteremteni a protestáns fülnek oly ismerős zsoltáros hangnemet.

A Haľko-Édes szerezte ikerkönyv két fele több tekintetben nagyon eltér egymástól. A nyilvánvaló szóhasználati különbségeken túl lényeges, hogy Édes Árpád kiinduló igéje mind az Ószövetségből van, Haľko atya viszont pár kivételtől eltekintve az Újszövetség alapján magyarázza Isten igéjét (azt hiszem, ez tudatos szerkesztés eredménye). Műfajilag meglehetősen problémás megközelíteni a könyvet, mert példabeszédeknek túl szerteágazóak, prédikációnak viszont nem elég hosszúak, bár céljuk kétségtelenül tanító jellegű, azaz azonos a klasszikus prédikációkéval, úgyhogy talán a napról napra való bölcsesség vagy a tiszta, jó szó lehetne a műfajuk. Több ponton viszont igen tanulságos hasonlóságokat lehet megfigyelni a két szerző között. Lelkipásztori szolgálatukat mindketten modern szemlélettel és modern kifejezésekkel végzik – pl. az „Én vagyok az út, az igazság és az élet (Jn 14,6)” igeszakasz mint „Jézus névjegye” (Haľko, 8. o.), a fiatalabbak ismereteire rájátszó utalások (Allen Ginsberg: Üvöltés, IHB buli stb.) vagy Góliát „terminátorként” való ábrázolása (Édes, 49. o.). Szemléletük helyenként oly nagy mértékben hasonló, hogy pl. a szexualitással kapcsolatos véleményük (a Szex, avagy az Úrnak lángja, ill. az Érettségi tablók c. írásokban) gyakorlatilag teljesen azonos erkölcsi alapon állva ugyanazt a megértően krisztusi, mégis féltő üzenetet hordozza, amit gyermekeinkkel kapcsolatban mindnyájan hallani akarunk. És közös a türelmük is. Mindkettejüket volt alkalmam élőben hallani, Haľko atyát például a pozsonyi gimnázium tanévkezdő és -záró – általában ökumenikus – istentiszteletein. És ahogy végigolvassuk Isten igéjét különböző felekezetű, római katolikus és református szolgái tollából – ami hatvan-hetven évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna egy helyen! –, úgy forr most egybe ebben a tenyérbe simuló kis könyvecskében protestáns és egyetemes, s úgy hirdeti a borítón a krisztusi kereszt és a bárány, hogy: Nem egyek vagyunk-e, testvéreim, a Jézus Krisztusban?

Haľko József és Édes Árpád összesen negyvennyolc írása beosztva majdnem minden hétre egy bölcsesség lehet. Felekezeti különbség nélkül olvashatók, akár hajnali igeolvasmány mellé, akár karácsonyi ajándéknak; nyilván nem véletlenül a könyv mindkét fele ádventi történettel kezdődik. Mert Isten így is szólhat emberek által a lelkünkhöz.