Jelenetek a suliban

Érdekes színházat láttam a minap, ha egyáltalán jó ide ez a szó. Egy gimnáziumi osztályteremben ültem a sarokban, és megpróbáltam láthatatlan lenni, hogy ne zavarjak. Nagy dolog ez, mert az osztályfőnök sem volt bent. Nincs kitiltva, de azért jobban szeretik, ha kint marad, tudtam meg a játszóktól.

„A Vekker egy színházi nevelési műhely, amelynek célja élményalapú foglalkozásokon keresztül fejleszteni egyéneket és közösségeket, hogy azok önmagukat ismerő, nyitott, felelősségteljes részei legyenek a társadalomnak” – áll a honlapjukon. Kissé rejtélyes a megfogalmazás, úgyhogy nézzük, mi is történt az osztályteremben.

A színészek egy élethelyzetet mutattak be: a 18. születésnapját ünneplő lány nem akar az anyjával „bulizni”, a szerelmével szeretné tölteni ezt a fontos estét. Az anya kiborul, összevesznek, a lány szedi a cókmókját és elköltözik a fiúhoz, akit felkészületlenül ér ez a döntés. A jelenetek végén játszók és nézők megbeszélik a történteket. Olyan is van, hogy egy-egy szereplő fordul a közönség felé, és megkérdezi, mit csinált rosszul, hogyan kellett volna reagálnia. Aki tud jobbat, be is mutathatja, részt vehet a jelenetben.

Izgalmas volt a sarokból figyelni, mennyire érdekli a srácokat egymás véleménye. Legalább annyira, mint ami a „színpadon” történt.

Az iskolákat manapság elárasztják különböző programajánlatokkal, és mivel a hazai magyar pedagógusok sem tudják, mit takar a színházi nevelés fogalma, nem könnyű meggyőzni őket. Ahol viszont már járt a Vekker Műhely, oda általában visszavárják őket. „A komáromi ipariba például már harmadik éve járunk, a pozsonyi Duna utcai gimnáziumban is többször voltunk. Negatív visszajelzéssel még sehol sem találkoztunk. A foglalkozások két tanítási órát vesznek igénybe, és általában egy osztályközösség számára tartjuk őket, mivel fontos, hogy a részt vevő diákok jól ismerjék egymást. Sokszor kaptunk olyan visszajelzést a hátul helyet foglaló tanároktól, hogy azok a gyerekek is megnyílnak nekünk, akik az órákon általában csendben vannak ” – mondja Kuklis Katalin, a Vekker Műhely egyik „órásmestere”, akinek doktoranduszként a tanítási dráma a témája, de amatőr színjátszó és néptáncos múltja is van. „Nem mi fogalmazzuk meg a fontos dolgokat. Főleg kérdezünk, összegezünk, rávilágítunk valamire vagy ütköztetjük a véleményeket. Úgyhogy a legtöbbet nem tőlünk tanulják a gyerekek, hanem egymástól.”

Kuklis Katalin szerint olyan még nem volt, hogy a fiatalok ne nyilvánultak volna meg ezeken az alkalmakon, annak ellenére, hogy először találkoztak ilyen típusú előadással. „Már az elején elmondjuk nekik, hogy ebből az előadásból annyit visznek el, amennyit maguk is hozzátesznek. Attól lesz kerekebb, komplexebb számukra is, ha aktívan részt vesznek benne, mert mi valóban kíváncsiak vagyunk a véleményükre. És úgy kell feltennünk a kérdéseket, hogy akarjanak válaszolni rájuk. Mert hiszen őket érintő témákkal foglalkozunk.”

Eddig három Vekker-előadás született. A pályaválasztásról szóló Mi a pálya? címűt eredetileg középiskolásoknak készítették, idén azonban a 8–9. osztályosokat célozták meg vele. Sok olyan fiatallal találkoztak ugyanis, akik egészen más irányú középiskolába járnak, mint ami valóban érdekelné őket, mert alapiskolás korukban nem foglalkoztak tudatosan a jövőjükkel.

Az általam látott, szülő-gyerek kapcsolatot feszegető Külön című foglalkozás improvizációkból állt össze. Az előadásokat Sereglei András színész-drámapedagógus rendezte, aki a budapesti Káva Kulturális Műhely munkatársa, és húszéves tapasztalta van a színházi neveléssel. Mivel többször vezetett színjátszó táborokat Szlovákiában, érdekelni kezdte a kétnyelvű közegben élő magyar fiatalok identitása, ezért Üres lap címmel saját műhelyében is létrehozott egy előadást ebben a témában. Ennek nyomán született a vekkeresek legfrissebb darabja, a Másik oldal, amelyben két hivatásos színész, Benes Tarr Csilla és Havasi Péter is szerepel. Ők azért csatlakoztak a színházi nevelési műhelyhez, mert legalább annyira élvezik a közönség interaktív jelenlétét, mint a színészi feladatokat. A Másik oldal egy szlovákiai magyar fiúról szól, aki szeret focizni, és jelentkezett a zsolnai fociakadémiára, azaz vállalta, hogy színszlovák környezetbe kerül. Ezt az előadást felnőtt közösségeknek, például egyetemi kluboknak is ajánlják. Legközelebb Pozsonyban, az Ifjú Szivek Táncszínházban látható október 22-én, ahol beszélgetés is lesz a témában szociológussal, pszichológussal, filozófussal.

A Vekker Műhely egyelőre ingyen kínálja foglalkozásait az iskoláknak, az ezzel járó költségeket pályázati támogatásokból fedezik. Nem titkolt vágyuk, hogy a jövőben hivatásszerűen szeretnék folytatni a tevékenységüket. Ez azonban Kuklis Katalin szerint a meghívó fél rugalmasságán és gazdasági kreativitásán is múlik. Próbálkoztak már a becsületkasszás módszerrel is (sikerrel): vagyis kitettek egy dobozt, és ha a diákok úgy érezték, értéket kaptak, a végén beledobhattak néhány eurót. Ebben is van némi nevelő célzat, hiszen a fiatalok értékszemléletét javítja, és önálló döntésre készteti őket. Megtanulják, hogy mindennek ára van, és a jó kezdeményezések is csak akkor működhetnek, ha van rájuk fedezet.