Jéghegyes Robinsonád

A Joseph Haydn halálának 200. évfordulója alkalmából meghirdetett emlékév eseményeihez kapcsolódva a pozsonyi Opera a Régizenei Központtal együttműködve, valamint az Esterházy Magánalapítvány (Esterházy Privatstiftung) partnerségével tűzte műsorára Haydn A lakatlan sziget (L'isola disabitata) című operáját. Az előadás rendezője Andrea Hlinková, a zenekart, a Musica aeternát pedig Andrew Parrott világhírű brit karmester tanította be és vezényelte. A díszletet és a kosztümöket Miriam Struhárová tervezte.
Az először 1779-ben bemutatott mű – Pietro Metastasio szövegkönyve szerint – egy hajótörést szenvedett párról, Gernandóról és Costanzáról szól. Gernando kalózok fogságába esik, és Costanza egyedül marad húgával, Silviával egy lakatlan szigeten. Tizenhárom évvel a hajótörés után Gernando barátjával, Enricóval visszatér a szigetre, hogy felkutassa Costanzát.
Andrea Hlinková rendezésében Haydn operájának női hősei, Costanza és húga, Silvia egy olyan lakatlan szigetre vetődnek (repülőszerencsétlenség következtében), ahol jéghegy fogságában élik mindennapjaikat, pingvinek társaságában. Ahogy a rendezőnő ajánlójában felveti, a haydni opust egy jégkirályságban játszódó feminista Robinsonádként prezentálja, ahol Costanza elvesztett férje miatt ábrándul ki a férfi nemből, Silvia – aki a szerencsétlenség idején még csak gyereklány volt – pedig nem is ismeri a másik nemet, ezért nincs róla elképzelése. Ám miután a jégormok között találkozik Enricóval, olyan közel kerül hozzá, hogy egy pár lesznek. Természetesen Costanza és Gernando is egymásra találnak újra. A boldog véggel és humorral oldott történet – feminista Robinsonádként – a női lélekben búvárkodik, a férfilélek tükrében.