Itt vannak a végnapok?

AMBRUS FERENC

Jó, ha az olvasó találkozik olyan gondolatokkal, amiket valaki leírt helyette, kimondta, amit ő érez, csak nincsenek szavai érzései kifejezésére.

Ilyesmi történt velem is a bodori életmű olvasása közben. Már-már a szenvedély jegyeit fedeztem fel magamon. És jött Keresztury Tibor kritikus, aki helyettem mondta el, mi történhetett velem. Bodorról legalább olyan nehéz lejönni, mint a szeszről, nikotinról, vagy bármilyen egyéb szerről. Fogva tart, nem ereszt. Mi van? –- kérdezi laikus és hivatásos, ha a szöveg végére ér. Mi történt itt, és egyáltalán: kik ezek és hol vagyunk? Hát valahol ott, ahová elrepít a képzelet.

1992-es megjelenése óta a Sinistra körzet című Bodor-regény etalonná vált a kortárs magyar prózában. Joggal. Aki nem hiszi, olvassa el ezt a korszakos művet.

Más világban játszódik, de mintha ugyanoda vinne a történet ezúttal is, a legutóbbi Bodor-mű, a Verhovina madarai, Változatok végnapokra alcimmel. Igen, mondta Rozsnyón Bodor Ádám, olykor úgy tűnik, mintha az emberek valami jelentősnek a végnapjait élnék. Anatol Korkodus, a központi figura egy olyan világba visz intézetben felnövő gyerekeket, ahol látszólag nincs semmi. Sőt, ahonnét már a madarak is elköltöztek. Néhányan élnek már csak ott. Vagy éldegélnek.

Nagyon erős nyelven olvashatunk nagyon erős állításokat az emberről, a létezés megmagyarázhatatlan tényéről. A velejéig lecsupaszított, szinte mindenétől megfosztott emberi lét képei sorakoznak ott, ahol bizony már a madár sem. jár. De itt-ott felcsillan a remény, hiszen fent a domboldalon az egyedül élő kisasszony elvárja, hogy minden pénteken felolvassanak neki.

Rozsnyón vettem magamnak a bátorságot, és azt mondtam Bodor Ádámnak, hogy a mostani Könyvkuckó témájaként meghirdetett Verhovina madarai számomra még több, jobb, mint a Sinistra körzet. Istenkísértés volt, de felbátorodtam, mert az író jelenlétében mintha megelevenedett volna egy korábbi bodori mondás – a centrum a periférián van, mert hol máshol is lehetne. „Gyönyörű könyvnek gondolom ezt, és igazi nagy eseménynek a mai magyar irodalomban” – írta Angyalosi Gergely irodalomtörténész a Verhovina madarai megjelenése után. Rozsnyón jó érzés volt csatlakozni ehhez a véleményhez.