Istennők és szentek szépsége

A műtárgyak európai akadémiák művészeinek részint a neoklasszicizmus, részint pedig a romantika szellemében született alkotásai.

A pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeum kiállítása azt mutatja be, hogy milyen képteremtő hagyománya volt Szlovákiában a 19. században a mitologikus istennői és a keresztény szentéletű nők ábrázolásának. A leginkább hatásosak azok a munkák, amelyek az antik előkép vagy a neves mesterek – Leonardo da Vinci, Tiziano, Rubens – „mintáját követve” születtek. A kiállítás központi termében látható a maga nemében a Szlovákiában fellelhető legszebb Vénusz-ábrázolás, a Guggoló Vénusz, mely a vatikáni gyűjteményekben található antik mintakép szerint készült.

A szentéletű nők vagy a mitológiai nők áradó szépsége: olyan téma ez – a női szépség –, amelyre az európai kultúra épített ősidőktől és épít a mai napig. Ez a női szépség tárul most a néző elé mitologikus és keresztény történetekből egy olyan válogatással, amely annyira egyedi, hogy van olyan műtárgy, amelyet így kiállításon még sosem láthatott a közönség (mivelhogy például állandó helyéről a templomból csak erre a kiállításra adták kölcsön). A kiállítás azért is kivételes, mivel egy kutatói projekt részeként valósult meg, melynek célja volt az ebben a témakörben született alkotásoknak a feltérképezése. Ennek köszönhető a most Pozsonyban látható kiállítás, valamint egy katalógus, melyben összefogják a kutatás során feltárt műtárgyakat. Ez természetesen részletesebb, mint maga a kiállítás: olyan alkotásokat tartalmaz a leírásukkal együtt, amelyeket nem lehet elmozdítani eredeti helyükről – freskók vagy oltárképek és -szobrok. A kiállítás így is gazdag: öt teremben hetvenegy eredeti alkotást vonultat fel.

Órákat el lehet tölteni ábrándozva a tizenkilencedik századi fennkölt és áhítatos női szépség varázsában, ami ugye nem is csak annyira tizenkilencedik századi, hanem abszolút örök csak a neoklasszicizmus, illetve a romantika jegyeivel visszaadva, ám megőrizve némi antikvitást is.

Említsük előbb azt a kettőt, amelyet a címbe is kiemeltem. Kezdjük a rosszal: „a kommunista barbárság egyik mementója” – ahogy az újságírók figyelmébe ajánlották a művet (az ilyesmi egyébként mindig jó kampányfogás). Mindenesetre önmagáért beszél az egykori Ruskinovce (Szepesség) falu templomának Szent Ágnes-oltárképe, pontosabban a kép sorsa. Az ötvenes években a faluba katonai kiképzőközpontot terveztek, e terv áldozatául esett a település. Az egyedüli, ami megmaradt, az oltárkép Szent Ágnessel. S ennek az oltárképnek is van egy érdekessége: Szent Ágnes lábainál egy lánc látható bilinccsel. Ez a keresztények üldöztetésére utal – mintha még e keresztény szentkép sorsát is előre látta volna az alkotó.

A kiállítóterem Dunára néző fő falán tekinthető meg Lotz Károly múzsája hárfával és Ámorral (Múza s Amorom, pred 1876). A képet, mivel az írást ezzel illusztráljuk, nem szükséges leírni. Ami nem látható, az a képkereten olvasható: „Lotz Károly ajándéka” (pontosabban: Locz Károly ajándéka). S még egy érdekesség (?), ami a sajtótájékoztatón hangzott el, ám ugyanez olvasható a katalógusban is: „Obraz múzy s harfou a malým Amorom pochádza od nemeckého maliara žijúceho v Budapešti.” Talán nem is kell magyarítani a mondatot, értjük belőle a dupla torzítást, hogy a Budapesten élő német festő műve ez a Lotz-festmény. További méltatlankodás helyett gyönyörködjünk inkább az olajfestmény reprodukciójában, bár még jobb, ha a helyszínen csodáljuk meg.

Az eredettel összefüggő érdekességek közül említsünk még egy alkotást. Azt a Szent Cecília-ábrázolást, amelyet először láthat kiállításon a nagyközönség. A kép Brunswick gróf tulajdonából származik, s a két háború közti időszakban nagy sajtóvisszhangot váltott ki. A vita tárgya azt volt, hogy Leonardo da Vinci festhette-e a szépséges női alakot. Valóban olyan, mintha a reneszánsz mester alkotta volna, a stílusa arra utal, ám a fejábrázolás nem a Leonardótól megszokott (túl kicsi).

A női szépség, ahogy a 19. században a művészek látták, mítoszokkal és kultuszokkal övezve, ma is hódít. A Szlovák Nemzeti Múzeumban március 31-ig.