Isten lába, zokni nélkül

„...még jobban összetartozunk” „...még jobban összetartozunk” Házasságkötésük napja óta azonban ő áll a figyelem középpontjában. De nem mint tollforgató, akinek eddig hét kötete jelent meg, hanem mint lakmuszpapír. Általa derülnek ki ugyanis különböző furcsaságok Faludy György életében. Például az, hogy a Szent István körúti lakás, amelyet ajándékba kapott, papíron sosem lehetett az övé.

Most épp a lakás miatt áll a bál. Hogy viseli?

Nehezen. A téboly ott kezdődött, amikor Gyurka válási papírjait, magyarán a kanadai törvényeket kellett felülvizsgáltatni az igazságügyi minisztériumban. Fordító iroda: 18 ezer forint. Gyurka ugyanis kint vált el Kanadában, a papírjait le is adta, de itthon ugye, mindent ellenőrizni akartak. Ezután kijött az anyakönyvvezető, összeadott bennünket, és már kezdődött is az újabb cirkusz. Gyuri születési anyakönyvi kivonatában ugyanis a vezetéknevében i van és nem y. De a személyi igazolványában, a három útlevelében, az összes könyvében, a Kossuth-díján, mindenhol y. Új eljárás, mondja a hölgy, Gyurinak be kell adnia egy kérelmet a belügyminisztériumba, hogy írják át az i-t y-ra. Ez került nyolc telefonba. „Átvizsgálták” Gyurkát, nehogy simli legyen a dologban. A cirkusznak azonban nem lett vége. Kiderült, hogy én ebbe az ajándékba kapott lakásba nem jelentkezhetek be, mert papíron ez nem a Gyurkáé. De most minden rendeződni látszik, tehát nem költözünk el innen az én egyszobás lakásomba.

Ezzel, gondolom, el is csitulnak a kedélyek. Nem lesz többé kérdés, hogy kire marad ez a nagy lakás.

Amint megtudták az emberek, hogy képesek lettünk volna átköltözni az én lakásomba, már nem beszélnek a Faludy-örökségről. Igazából ugyanis nincs ilyen. A szerzői jogdíjak egyébként is Gyuri fiára, Andrásra szállnak majd. Eddig mindenki azzal volt elfoglalva, hogy itt mi pénz lehet. Alattunk, a kocsmában is csak úgy röpködtek a milliók. „Na, kislány, megfogtad az isten lábát!” – mondták. – Itt aztán minden van. Hírnév is, pénz is.” Jó! Akkor most elárulom: Gyuri nyugdíja 59 ezer forint. Most írtunk kérelmet a recski ügyek miatt, hogy nem lehetne-e 20 ezerrel emelni. Gyuri szerint a recski kollégák minimum hússzal többet kapnak.

Eric Johnson, a titkár, Faludy György régi jó barátja már nem lakik itt. Hová költözött?

Elment az összes pénzzel. Tizenhat millióval. Teljesen lenullázta Gyuri bankszámláját. Pontosabban mínuszra tette. Úgyhogy innen indultunk. Amint jött egy kis bevétel, máris félretettük, ha netán kórházra kellene. Én egyébként egyetlen célzást sem tettem arra, hogy Ericnek el kellene mennie. De amikor ideköltöztem, három felvonásos bohózatot csinált, vagy inkább egy egész tragikomédiát. Minden volt. Sírt, dühöngött.

Talán, mert harminchat évet töltöttek együtt.

Azt mondta, itt ő már nem főmufti.

Mi?

Főmufti! S ha feleség van, akkor ő is ki lesz szolgálva, kérdezte. Kap egy tányér levest, aztán kuss, be a szobába? Hogy ő ezt nem fogja elviselni. S mivel neki itt nyugdíja nem volt, elvitte Gyuri pénzét. A szomszédok szerint elég nagy lábon élt. Az egész összeget mégsem kellett volna felmarkolnia. Elfelezhették volna. Este, amikor ideköltöztem, még beszéltem Erickel. Akkor ment el Indiába, amikor már együtt éltem Gyurkával. Befizetett egy fiatal fiút is, hogy segítsen neki csomagokat vinni. Aztán amikor visszajöttek, Gyuri éppen nálam volt, és szóltunk Ericnek, hogy én ideköltöztem, mert időközben összeházasodtunk. Eric akkor elment itthonról. Máshol aludt. Azóta nem láttuk.

Ha jól tudom, önnek eddig hét kötete jelent meg.

A legutóbbi egy magyar–francia forgatókönyvvázlat. Előtte verseket és prózát írtam. Versek egyébként ebben a könyvben is vannak. Francia nyelven. Ezekkel jöttem fel először Gyurkához, hogy nézze meg a fordításokat. Egy francia–olasz szakon végzett fiú fordította. Befejezte az egyetemet, és meghalt. Az ő emlékének szántam a könyvet.

Ön ugye, vidékről került fel Budapestre.

Tizennégy éves koromig Székesfehérváron éltem. Jó volt, csak nem tudtam elviselni, hogy állandóan nekem kellett a legjobbnak lettem. Nem a nővéremnek, hanem nekem. Mindig minden helyzetben meg kellett felelnem. Na, egy idő után ebből lett elegem. Hippi akartam lenni, és itt, Pesten, a Fekete Lyukban. Egész nap, egész éjjel.

Elszökött otthonról?

Összepakoltam egy kis sporttáskába, és eljöttem. Szerencsémre azonnal pótszülőkre találtam, és náluk éltem, ott tanultam. Ilyen szempontból nem okoztam csalódást apáméknak. Tudták, hogy itt még sok minden lehet. Lett is. Bár, ahogy múlnak a hetek, most már ő is megenyhült talán.

Ő volt a nehezebb ügy?

Igen. Anyám például tegnap is, amikor jött fel a nővérem, hogy 92. születésnapja alkalmából felköszöntse Gyurit, két kacsát küldött lesütve. Mellfilét is küldött neki, mert a férjem csak a mellét szereti a csirkének. És mit hozott még Zsuzsi? Ja, igen! Rántott csirkeszárnyakat, rántott pulykaszeleteket, meg töltött káposztát is, rengeteget. És egy fiatal fácánból levest. Mert a Gyurka, hogy megenné. Mondtam, Apukám, én ezt nem tudom megcsinálni. És anyu azt is megfőzte. De apám se a Gyurira haragszik, hanem rám. Meg a sajtót is nehéz lehetett elviselni nekik vidéken.

Mennyire ismerték Faludy Györgyöt, mielőtt belépett volna az életükbe?

A Villon-átköltésekről például tudtak. De nem dolgozták be magukat a témába, hogy úgy mondjam. Nem sejtették, hogy egyszer a vejük lesz. Az eljegyzésről tudtak. Kész tények elé állítottam őket. A lakodalomban viszont nem voltak, pedig telefonon meghívtam őket. Anyu próbálta simítani a helyzetet. „Gyurikám, most nem tudunk elmenni a lakodalomba” – mondta. Még nem is találkoztak Gyurkával. Csak a nővérem jár hozzánk.

Mit tapasztal, amióta összeházasodtak? Hogy reagálnak erre a nem mindennapi kapcsolatra az emberek?

Én huszonhét éves vagyok, Gyuri kilencvenkettő. Nem hiszem, hogy a nők irigyelnek. Sokan inkább értetlenül állnak fölöttünk. Nem tudják, hogy mi van. Nekik nincs véleményük. Nem állnak mellettünk, mert az ő életükbe ez nem férne bele. Akiknek pedig mindenről van véleményük, Gyurkát vén kujonnak nevezik, és engem is elmondanak ennek-annak.

Boldogságukat, gondolom, ez sem veszélyezteti.

Érdekes dolog. Csak nőtt a szerelem, ahogy megyünk az időben előre. A cirkusz ellenére még jobban összetartozunk, mint amikor összeházasodtunk. A cirkusznak pedig sosem lesz vége. De mi erre is felkészültünk.