Így varrtunk a szociban

Nem túlzás „a legnagyobb projekt” és „az év legfőbb kiállítása” minősítés. A Szlovák Nemzeti Galéria öltözködésről összeállított tárlata ugyanis nem olyasfajta könnyed, látványos show-t nyújt a korlátlan lehetőségekről és a kreatív alkotásról, mint amilyet a kifutók kínálnak, felvonultatva a legújabb trendeket.Az Esterházy-palotában látható anyag – ruhamodellek, cipők, kiegészítők, divatlapok, fotók, plakátok, korabeli reklámok, filmrészletek – az adott időszak öltözködéskultúrájának specialitásait vázolja fel, szlovákiai viszonylatban. Abban az időben nálunk egyáltalán nem a szabad lehetőségek és nem a kreatív alkotás jellemezte a divatot. Ahogy az élet minden területén, az öltözködéskultúrában is a központi irányítás elve, a diktátum érvényesült. Nem az egyedi megnyilvánulásokat, hanem valamiféle egyenstílust preferáltak a „divatdiktátorok”: a nagyüzemi sorozatgyártással, ipari előállítással készült ruházati termékek, a konfekció határozta meg a tömegöltöztetés elfogadott irányait. A világtól elvágva a divatban is magunkra maradtunk, és önellátók lettünk: saját készítésű alapanyagokból, kelmékből saját szocialista divatot „építettünk”. Az augusztus 20-ig tartó kiállításon azt követhetjük nyomon, hogyan és mit varrtunk, vagyis mit, milyen felsőruházatot viseltünk munkahelyen, utcán, közösségi eseményeken. Milyenek voltak a szovjet példát másoló, praktikus munkásmodellek az ötvenes években; milyen készruhák kerültek ki a ruhaipari gyárakból; milyen fazonúak voltak a szövetkezeti szabóságokban megrendelésre készült, méretre szabott öltönyök, kosztümök. Nem utolsósorban azt is felmérhetjük a tárlaton, hogy milyen pluszt tudtak hozzátenni az öltözködési kultúrához a házilag szabott-varrt, a megrendelő kéréséhez (is) igazított, esetenként a Burda nevű német divatlap szabásmintái alapján kivitelezett egyedi ruhák. (A 70-es évek végétől limitált mennyiségben lehetett előfizetni a Burdát, ez volt az egyetlen hozzáférhető nyugati divatlap.) A divatszakmáról és -lapokról is képet kapunk a galériában. A párizsi divatot francia manökenekkel prezentáló utolsó divatbemutatót – korabeli plakát tanúsága szerint – 1947. október 21-én tartották a pozsonyi Vigadóban. Ezt követően hosszú ideig csak a hazai textilipar vonulhatott fel a kifutókon, valamint a Trencsén, a divat városa ruhaipari prezentáción. A két meghatározó hazai divatlap, a Móda és a Dievča progresszívabb irányba is elmozdult: az előbbi Karol Kállay divatfotóival nyitott a nagyobb kreativitás felé, az utóbbi a fiatalok ízlését és egyre szélesedő igényeit igyekezett követni. A nyitást elősegítették a nyolcvanas években indult fiatal divattervezők, akiknek saját műhelyük volt.