Idült alkoholizmus

Az alkoholizmusnak többféle tipológiája létezik, de a gyakorlatban ezeket nehéz alkalmazni. Elterjedt a szakirodalomban a Jellinek-féle osztályozás, mely alfa-alkoholizmusnak nevezi a megvonási tünetekkel nem járó, főleg feszültségcsökkentés céljából, másodlagosan történő rendszeres és mértéktelen alkoholfogyasztást, amelynek már szociális és egészségügyi ártalmai lehetnek. Béta-típusú alkoholizmusnak nevezi azt, amelyben a testi és idegrendszeri károsodások gyakoriak. A tipikus iszákos a gamma-alkoholista, erre jellemző, hogy időszakosan, de egyre gyakrabban részegedik le, majd egy ideig nem iszik, vagy csak keveset. A delta-típusú iszákos viszont folyamatosan részeg. Az alfa-típusú alkoholizálást tartják a leggyakoribbnak és az idült alkoholizmusnak megfelelő folyamatnak, illetve állapotnak. Ezt szokták konfliktusos ivásnak is nevezni, mert az ivással megszüntetendő feszültség elsősorban neurotikus konfliktusokból, az emberközi kapcsolatok konfliktusaiból ered. Ilyen alkoholizálást eredményeznek a társadalmilag nehezen beilleszkedő embereknél a hosszan tartó meghiúsulások, az elégedetlenség és az elismeréshiány. A napi 2 dcl tiszta bor, vagy fél liter sör, vagy fél deci tömény ital nem vezet alkoholizmushoz, az ettől jóval nagyobb mennyiségek viszont igen.