Huszonegy gyöngyszem

Nem tudok már várni, nincs időm a lemez címe. Az előadó Gáti Oszkár, aki már jó ideje nem vállal színpadi szerepet, Sohonyai Attila verseinek viszont régi megszólaltatója.

„Több éve tervezgettük már a közös lemezt – így a fiatal költő. – Össze is válogattam Oszkárnak csaknem húsz versemet. Azonnal le is sztornózta mindegyiket. Ironikusan azt mondta: ha Sohonyai best of-ot akarsz, azzal ne engem keress meg! Majd az összes versem közül teljesen szabadon ő választott ki huszonegyet. Egy évi válogatás után mondta aztán fel őket. Ebben a válogatásban nagyrészt olyan versek szerepelnek, amelyeket ritkán publikáltam, vagy eddig meg sem jelentek. Ez a lemez összhangjában olyan korképet ad, amely sokak élettörténetét megmutatja. A válogatás során Oszkár is elsősorban a saját életét tükröző gondolatmeneteket kereste. A mai életemmel, érzelmeimmel már nincsenek is szinkronban ezek a versek. Tartalmiságát illetően, nagyon sarkosan fogalmazva, két elemből áll a költészetem. Az egyik a szerelmi, lírai vonal, a másik az életfilozófiámmal kapcsolatos. Oszkár több olyan verset is beválogatott, amelyekben társadalombírálat is van, vagy ha úgy tetszik, mai világkép, amelyet egyáltalán nem hat át a derű, az optimizmus.”

A hangoskönyv zenei anyagát Dés László és zenésztársai, Lukács Miklós, Fenyvesi Márton, valamint a zeneszerző fia, Dés András improvizációi adják.

„Oszkárral sokáig latolgattuk, kit kérjünk fel a zenei aláfestésre, de ahogy kimondta Dés László nevét, azonnal rábólintottam. Ő kereste meg aztán Lacit, és átküldte neki az akkor már kész, felmondott anyagot. A versek kiválasztása egy évig tartott, de a felmondásuk is hosszú időbe telt, mert Oszkár háromszor fázott meg a felvételek során. Én ez alatt a másfél év alatt rágtam a kefét, mert mindamellett hogy maximalista vagyok, még türelmetlen is. Az én tempóm sokkal gyorsabb. Közben színpadi megjelenéseim sem voltak, de még kötetem sem jelent meg. A lemez élményéből ez persze nem vesz el semmit, hiszen amikor meghallgattam, azt mondtam, megérte várni rá.”

Hogy miképpen reagált Dés László a felvett anyagra?

„Eszméletlenül pozitívan – mondja Sohonyai Attila. – Az egyik melankolikus versemben azt írom, hogy hosszasan iszom a rövidet. Amikor annyira hiányzik a kedves, hogy már minden elviselhetetlen, nappalokba nyúlnak az éjszakák. Tetszett neki ez az ellentét, ez a fordulat, meg is lepett, hogy észrevette, felfigyelt rá. Jó párszor elmondta, hogy k… jók a versek! Oszkárral úgy beszéltük meg, hogy délre megyünk Dés stúdiójába, addig biztos, hogy nem kezdik el a zenei felvételeket. Ott akartunk lenni mindketten. De valahogy kettőre értünk oda, amikor már kész volt a zenei anyag. Mint megtudtuk, annyira együtt voltak a versekkel, hogy azonnal jött a zenei reagálás mindegyikük részéről. Nekünk már csak meg kellett hallgatnunk az eredményt.”

A versek alatt nincs zene, a hangszeres reagálás mindig a költemények végén szólal meg.

„Nekem most is ott van a fejemben, hogy honnan jöttem. Én ezt nem felejtem el. Szekszárdi vagyok, ott születtem, tizenöt éves koromig ott laktunk, aztán elköltöztünk Gyönkre, ami harmincöt kilométerre van a várostól. Oda járok haza az édesanyámhoz, és amikor beülök a szobámba, előttem van, ahogy tizennyolc-húszéves koromban azt mondtam, irány Budapest, ide nekem az oroszlánt! És amikor elkészül egy ilyen produkció, ráadásul olyan alkotótársakkal, akikről egykor álmodni sem mertem, az olyan szintű szellemi-lelki feltöltődést ad, ami megunhatatlan, akkora öröm, olyan nagy élmény!” Best of-ot, mint mondja, azokból a verseiből tudna összeállítani, amelyeket az olvasói tettek sikeressé.

„Minden vers az én gyerekem, nem is teszek különbséget köztük. Ezt a most megjelent anyagot is szeretem. Nem olyan lemez ez, amelyet úgy lehet hallgatni, hogy közben főzök egy kávét. Ehhez a háromnegyed órához nyugodt, meghitt állapotban kell leülni, különben darabjaira hull szét. Amikor először hallgattuk meg a barátnőmmel, mindketten annyit mondtunk: ez tényleg nagyon jó lett! És azóta is elégedett vagyok vele. Minden összeállt rajta. Megértettem, miért tartott másfél évig a lemez megszületése. Így lett a lehető legjobb!”