Hű maradt a gyökereihez

A szarajevói (Bosznia-Hercegovina) születésű szerb rendezőt, színészt, forgatókönyvírót, zeneszerzőt annak idején a szülei küldték Prágába, a filmművészeti főiskolára, mert csak így tudták kiragadni a rossz fiúk társaságából. Otakar Vávra növendékeként 1978-ban forgatta Guernica című vizsgafilmjét, amelyet még ugyanabban az évben díjaztak Karlovy Varyban. A cseh új hullám hatása, akárcsak a jugoszláv „fekete film” látásmódja első tévéfilmjein (Jönnek a menyasszonyok, Titanic bár) is lemérhető. Nemzetközi hírnevét első mozifilmjével (Emlékszel Dolly Bellre?) alapozta meg, következő munkájával (A papa szolgálati útra ment) pedig már Cannes-ban is teljes győzelmet aratott. A Cigányok ideje után előbb két évet az Egyesült Államokban töltött, majd a délszláv háború kitörése miatt Párizsba emigrált. Francia–amerikai koprodukcióban akkor forgatta Johnny Depp és Fay Dunaway főszereplésével az Arizonai álmodozókat, majd jött a jugoszláv történelem ötven évét feldolgozó, Arany Pálmával díjazott Underground, a balkáni cigányok kalandjait „megéneklő” Macska-jaj, majd a háború sújtotta Boszniába elkalauzoló Az élet egy csoda és Az ígéret szép szó. Hamisítatlan stílusának, egyedülálló humorának, óriási poénjainak köszönhetően ezek már egytől egyig kultuszfilmek, aláhúzva alkotójuk hűségét saját gyökereihez. „Csökönyös rendező vagyok – nyilatkozta Karlovy Varyban. – Mindig ugyanazokat a képeket akarom visszaadni, amelyeket az életben látok. Kubrick, Fellini, Kurosawa, Visconti, Forman és Bergman a nagy kedvenceim, de akármiről beszélek is, szerelemről vagy gyűlöletről, mindent mitikus dimenzióba helyezek. Kompromisszumokba soha nem bocsátkozom. Alkotói víziómat igyekszem megőrizni az évek során.” Stílusára, világszemléletére a cseh irodalom két óriása, Bohumil Hrabal és Vladislav Vančura is komoly hatással volt. „Tőlük tanultam meg, hogy egy szláv ország kisembere is nagy hőssé válhat, mert hordoz magában valamit, amivel képes kitűnni a hétköznapok szürkeségéből. Az irónia, mint olyan, egyébként is kiváló fegyver a mozivásznon.”

Velencében istenítik, Szarajevóban haragszanak rá, Antalyában majdnem meglincselték, Párizsban a művészet és az irodalom lovagjává ütötték. Sok helyütt még ma is azt vetik a szemére, hogy nem állt ki kellőképpen a szerb háborús bűnösökkel szemben. Hogy akkor hagyta el Szarajevót, amikor a legnagyobb szükség lett volna rá, s hogy az iszlám vallást pravoszlávra cserélte, miközben ő csak megkeresztelkedett. S ha már elvesztette Szarajevót, alapított magának egy másik várost. Belgrádtól mintegy 250 kilométerre, fent a hegyekben. Létrehozott egy nemzeti parkot, egy földi paradicsomot. Drvengrad, vagyis Küstendorf előbb csak egy kis faluként került a térképre, s azért épült, hogy díszletként szolgáljon Az élet egy csoda forgatásához. 2004-től azonban egy hangulatos kisvárossá nőtte ki magát a hely, hiszen már mozija, színháza, temploma, földalatti sportcsarnoka, uszodája, szaunája, galériája, szállodája, műlesikló pályája, bevásárlóközpontja és cukrászdája van, s a tervek szerint még botanikus kertje és vízi erőműve is lesz. Filmes mustráját már három éve jegyzik a szakmában, ő azonban irodalmi és zenei fesztivált is szeretne. Drvengradban. S amit egyszer a fejébe vesz, abból nem enged. Így tanult meg helikoptert vezetni, és így lesz belőle nemsokára nagyrepülő pilótája.

S miközben folyamatosan rendez és zenél (cigányrockot játszó együttesével, a No Smoking Orchestrával, amelynek fia, Stibor a dobosa, tíz év alatt ötszáz koncertet adott), élete krónikáját is megírta. A halál mint hitelesítetlen üzenet címmel most megjelent regény 1961-től, tehát hétéves korától 1995-ig dolgozza fel élete legfontosabb eseményeit. Az írás során Bertolucci Novecentója motiválta, s így vetette papírra a saját XX. századát. A történet nyitóképe abban az évben játszódik, amikor Gagarint fellőtték – Emir Kusturica akkor ment először iskolába. A könyv tizenhét történetet kínál az olvasónak, a sokoldalú művész életének legmeghatározóbb epizódjait.

A Maradonáról forgatott legutóbbi filmje után egyszerre két nagy terv is foglalkoztatja. Ebben az évben Johnny Depp főszereplésével Pancho Villáról, a neves mexikói forradalmárról készít filmet Vad rózsa, gyenge rózsa címmel. Ezt követően pedig Dosztojevszkij három elbeszélését viszi mozivászonra.

„Filmet forgatni olyan, mint háborúba menni, zenélni viszont a legteljesebb szabadság” – vallja. Július 22-én együttesével Prágában, a Moldva partján koncertezik, ahol pályakezdő filmesként első terveit szövögette.