Hóvirágból nyert ellenszer

Az Alzheimer-kórnak igazi gyógyszere nincs, a terápia célja a megelőzés, a tünetek késleltetése, illetve az emlékezőképesség javítása. A gyógyításban a legjelentősebb lépést a galantamin hatóanyagot tartalmazó új orvosság jelenti.

Az idegtudományok területén a XX. század utolsó évtizedében elért eredmények az Alzheimer-kór megítélésében is változást hoztak. A szakértők megegyeznek abban, hogy a harmadik évezred súlyos problémájával néznek szembe, hiszen a 65 éven felüli népesség 10 százaléka a betegség könnyebb, 4-5 százaléka már súlyos Alzheimer-kórban szenved, Európában a 75 éven felüliek 9,3 százaléka érintett. A WHO 1997-ben nyilvánosságra hozott felmérései szerint a világ 29 millió lakosa a dementia valamelyik formájában betegedett meg, más források 17–25 milliónyi Alzheimer-kórban szenvedőre figyelmeztetnek. És arra: ha korán kezdenek foglalkozni a beteggel, javulnak kilátásai, életminősége.

Az Alzheimer-kór a központi idegrendszer jellegzetes klinikai és patológiai elváltozásaival, idegsejt-pusztulással járó betegsége. Általában 40 éves kor felett jelentkezik a pszichés és viselkedési tünetekkel járó, fokozatosan súlyosbodó mentális hanyatlás. Memória-, a tájékozottság és tájékozódás zavara, a gondolkodási folyamatok károsodása, viselkedésváltozás, az önellátás képességének csökkenése jellemzi. Általában szórványosan fordul elő, családi öröklődése 10 százalék alatti, de egyenes ági leszármazottak esetén a megjelenés körülbelül négyszeres.

Az Alzheimer-kór kialakulása nagyon sok tényezőtől függ, és az intenzív kutatások ellenére nem valószínű, hogy a közeljövőben találni fognak egyetlen olyan faktort, amely elegendő a pontos diagnózis felállításához. A betegség kialakulásának kockázati tényezői jól ismertek ugyan, de mentális tünetek vizsgálata nélkül nem lehet biztosan megállapítani, valóban Alzheimer-kórról van-e szó, vagy más, elsődleges, másodlagos dementiát okozó tünetegyüttesről. (Abszolút bizonyossággal csak az agyszövet boncolásával lehet állítani, hogy valaki életében Alzheimer-kóros volt.) Felmerül a kérdés, számít-e, hogyan élt a kórban szenvedő a betegség kialakulása előtt? Bizonyára. Van néhány tényező, amely segít a megelőzésben, bár nem tehetünk mindegyikről, ahogy a kockázati tényezőket sem tudjuk mind befolyásolni. Például nem tehetünk arról, hogy az életkorunk előrehalad, és nem befolyásolhatjuk a nemünket sem. A nők ugyanis gyakrabban betegszenek meg Alzheimer-kórban. Egyes koponyasérülések, bizonyos pajzsmirigybetegségek és a keringés rendellenességei (érelmeszesedés, magas vérnyomás) is fokozzák a kockázatot. A legtöbbet talán a depresszió, a mértéktelen alkoholfogyasztás és a tartós stressz ellen tehetünk. Sokat számít a megelőzésben az iskolázottság, a gondolkodás, az összegyűjtött ismeretek, és az igény mindezek karbantartására és bővítésére. A jó genetikai adottságok mellett az előzőleg szedett gyulladásgátlók, nőknél pedig a korábban alkalmazott ösztrogén-terápia védőfaktorként működhetnek.

– A dementia-tünetegyüttes mögött számos különböző szervi vagy mentális betegség állhat. Elsődleges dementiákban, s ilyen az Alzheimer-kór is, az agyszövet, az agysejtek elhalása okozza a tüneteket – ismertette a tudnivalókat dr. Pavel Traubner ideggyógyász professzor, az egészségügyi minisztérium neurológiai szakértője. Ezért a nehézségek észlelése esetén elengedhetetlen az egész szervezet vizsgálata. Ha olyan betegség derül ki, mely másodlagosan okozza a dementia-tünetegyüttest, nyilván teljesen más terápiát kell választani, és van rá esély, hogy a folyamat megfordítható. Az Alzheimer-kór esetében, sajnos, jelenlegi tudásunk mellett, csak lassítani lehet. Azt viszont nagyon hatásosan: a hóvirágból nyert galantamin hatóanyagot tartalmazó orvosság javítja az emlékezést, a figyelmet és a határozóképességet.

A depresszió is járhat a szellemi tevékenység hanyatlásával, de míg ilyenkor a rövid és a hosszú távú memória zavara közel azonos mértékű, dementiában kifejezettebbek a rövid távú memória problémái, és a beteg sem panaszkodik annyira teljesítményének csökkenésére – folytatta dr. Pavel Černák pszichiáter, minisztériumi szakértő. Dr. Izabela Mátéffy geronto-pszichológus szerint a fontos az volna, hogy a köztudatba beépüljön: nem törvényszerű az idősek szenilitása, nem kell bogarasnak lenniük, és nem feltétlenül áll be a szellemi leépülés. – Nem divat magunkat az idős emberekhez mérni, elismerni bölcsességüket, élettapasztalatukat, pedig sok minden van, amit az idősek, igen is, jobban tudnak! Az idős ember intelligenciája, gondolkodásmódja, problémamegoldó képessége jó esetben egyáltalán nem tompul el, sőt tapasztalatainak, életbölcsességének köszönhetően inkább javul. Ha azonban mégis zavar áll be, akkor az kezelendő. Nincs ugyan garancia rá, hogy minden alzheimeres folyamat megállítható, de van rá esély. A galantamin hatóanyagú gyógyszer mellett, amelyet térítenek a betegbiztosítók, bizonyított az E-vitamin, a Gingko biloba pozitív hatása. Az állapot súlyosságától függően alkalmazhatók továbbá olyan gyógyszerek, amelyek a pszichés tüneteket enyhítve betegnek és környezetének egyaránt megkönnyítik a hétköznapokat. Magatartászavarok, hallucinációk, szorongások, agresszivitás, ingerlékenység, ismétlődő hangulatzavar – általában depresszió – ellen számos gyógyszer adható. Jellemző, hogy a betegek életritmusa nem felel meg a nappalok és éjszakák váltakozásának: éjjel alvászavarokkal küzdenek, szintén ezzel öszszefüggésben a szürkületi órákban nem találják helyüket, útnak indulnak, „mehetnékjük” van (naplemente-jelenség), nappal viszont álmosak. E zavarok egy része esti altatókkal, melatoninnal és fényterápiával javítható.

Figyelni kell arra, hogy az idős ember környezete, színes, változatos, ingerekben gazdag legyen. Minél tovább önellátó tud maradni, vannak saját feladatai, annál inkább lehet késleltetni a betegség elhatalmasodását.