Homok a fogaskerekek közt?

Az 5. kategória díjazottjai (balról): Tarr Csilla (1. hely), Motyka Ildikó (3. hely), Kuklis Katalin (2. hely) és Nagy Gábor (4. hely). A díjat Köteles László és Huszár László adja át.Szekeres Éva felvételeTöbb zsűritag, illetve a szülők és a pedagógusok szerint idén valamivel halványabb volt a verseny. Igazán nagy, kiugró tehetségeket, míves, magas színvonalú produkciókat csak a harmadik és az ötödik kategóriában lehetett látni. Korábban pontosan ez, az alapiskolák felső tagozatos diákjait versenyeztető kategória volt a leggyengébb, s a negyedik, a középiskolásoké volt a legerősebb. Az idei év tehát egy érdekes évjárat. Néhány zsűritag olyan javaslattal is élt, hogy a legkisebbek kategóriájában fesztiváljellegűvé kellene tenni a fellépést. Az apró gyermek versenycentrikus nevelése talán nem is igazán egészséges, és a felfokozott elvárások miatt az ilyen apró versmondóknak bizony sokszor könnybe lábad a szemük, ha nem jutnak a döntőbe.

A zsűri idei összetételére nem igazán érkezhet panasz: túlsúlyban voltak a független, helyi kapcsolatokkal vagy érdekeltséggel egyáltalán nem rendelkező magyarországi zsűritagok, a szlovákiai előadó-művészeti szakmából és az irodalmárok közül pedig az élvonalbeliek kerültek be a keretbe. Gondok voltak viszont a versenyfelhívással, amely pontatlan, nem egyértelmű. Bár az szerepel a kiírásban, hogy minden versenyzőnek legalább két verssel kell beneveznie, de az sehol sincs leírva, hogy a döntőben kötelező a másik produkciót bemutatni. ĺgy olykor igazán jó versmondók elpufogtatták a puskaport az elődöntőben, és a döntőben már egy jóval halványabban produkcióval voltak kénytelenek versengeni. Lesz tehát dolga a Szlovákiai Magyar Vers- és Prózamondók Egyesületének, hogy végre tisztázza a játékszabályokat.

Néhány fiatal előadót külön is meg kell említenem. A harmadik kategória győztesei, Mézes Mátyás (vers) és Ölveczky András (próza) kiemelkedő produkciójukkal nagy hatást gyakoroltak a publikumra. Az ötödik kategória versenyét szemlélve megállapíthatjuk: figyelemre méltó két új tehetséggel gyarapodott a szlovákiai versmondók tábora. Tarr Csilla és Kuklis Katalin produkcióitól szinte remegett a levegő. Mindketten igazi pódiumművésszé értek az idei versenyen, megérdemelt, szép sikert aratva.

Néhány szó a szervezésről

Úgy látszik, Rimaszombat képes a versenyt működtetni. A jó összbenyomáshoz áldozatos munkájukkal hozzájárultak a szállásmesterek, a zsűrititkárok, a vendéglátással foglalkozó csapat munkáját pedig bármelyik óriáscég hoszteszszolgálata megirigyelhetné. Ez sokszor volt gyógyír a szervezés szakmai bakijaira. Hogy melyek voltak ezek a bakik, és kik követték el őket, ezt majd a Csemadok Rimaszombati Területi Választmánya fogja értékelni a közeljövőben. Én csak néhány konkrét hibát említenék meg: a szombat esti gála ziláltsága, a nehéz helyzetbe hozott konferansziék, a hangosítás és világosítás hiánya az elődöntőkön, a kommunikációs zavarok.

Sorban véve: a szombat esti gála menete este hétkor, a kezdés idején még igencsak zilált volt. A különdíjak ad hoc besorolása, a Kulcsár Tibor-díj kiosztásakor történt malőr – nevezetesen hogy a laudálót nem szólították meg, hanem szó szerint kirángatták a színpadra – nem vetnek igazán jó fényt a rendezvényre. Csanaky Eleonóra mint Kulcsár Tibor-díjas és mint régi zsűritagja, mozgatója ennek a versenynek, nem érdemelte meg azt a figyelmetlenséget a felelős szervezőtől, hogy az a laudálót, a színpadra hirtelenjében kirángatott Bárdos Ágnest, egyszerűen nem tájékoztatta a rá váró feladatról. Bárdos Ágnes frappánsan oldotta meg ugyan feladatát, de az ilyesmi, rangos díj átadásakor nem elfogadható gyakorlat.

A díjátadáskor az est házigazdáit, konferansziéit szintén nehéz helyzetbe hozta a felelős szervező. Klein Melinda és Juhász László alig kapott információt, szinte semmi kézzelfogható tény, adat nem állt rendelkezésükre, és csak az ő sokéves szakmai gyakorlatukon múlott, hogy ezúttal nem kerekedett botrány a dologból. Feladatukat – mindezen hátráltató körülmények ellenére – kiválóan megoldották, de a versenyzőkkel, a díjátadókkal és a konferansziékkal szemben ez ismételten méltánytalan eljárásnak minősíthető. Hála istennek, ebből jóformán semmit nem vett észre a közönség.

Néhány szó a kísérőrendezvényekről

Ezen a téren nem volt semmilyen fennakadás, minden kiállítás időben, nagy érdeklődés mellett nyílt meg, Csanaky Eleonóra és Écsi Gyöngyi műsora, Csepi Zsuzsa és csapatának bábszínházi játéka, a füleki Apropó diákszínpad József Attila születésének századik évfordulójára készített műsora, a Pozsonyi Magyar Kulturális Intézettől ajándékba kapott Duna Táncszínház előadása magas színvonalú volt, ékére válhatna bármilyen nemzetközi vagy más országos fesztiválnak. A Motolla Műhely kézműves foglalkozása pedig igazi pihentető volt a versenytől kicsit megfáradt gyerekek számára. Kiemelkedően jól működött a Fesztiválklub, szinte állandóan zsúfolásig telve, műsorral, játékkal, jókedvvel tökéletesen oldotta a hangulatot, szép emlékeket hagyva a résztvevőkben.

Néhány szó a jövőről

Információim szerint a Csemadok Művelődési Intézete a jövő évtől már hathatósabban bele kíván kapcsolódni a verseny szervezésébe. Ez pozitívumként értékelendő.

2006-ban ismét Rimaszombat fogadja majd a Tompa Mihály Országos Vers-és Prózamondó Versenyre benevezett és a döntőig eljutott versmondókat. A versenyszabályzat pontosítása, a feltételek jobb bebiztosítása, egy szűkebb, szakmai szervezői csapat felállítása és a munka komolyabban vétele azonban szükséges. Hogy ne legyen kaotikus, olykor taposómalomnak, zaklatott ritmusúnak tűnő ez a nemes versengés. Mert igény van! Van érdeklődés, vannak felkészítő pedagógusok, vannak lelkes helyi segítők és részfeladatokat tökéletesen megoldani tudók. Az összehangolás pedig csak akarat és felelősség kérdése.