Hol a kultúra mostanában?

A napilapok hátsó traktusában. Például. Persze, nem annyira hátul, hogy aki onnan indít, kénytelen-kelletlen megtudja, mi újság a könyvek, a színház, a mozi, a képzőművészet és egyéb haszontalanságok világában. Mert a leghátsó fertály a sport és a műsorok bérelt helye. ĺgy aztán hiába koptatják buzgón számítógépük billentyűzetét az újságírók abban a témában, hogy nem olvas a nép, nem járnak színházba az emberek, s ha mégis, ott olyan antielőadásokban van részük, hogy színházkritikus legyen a talpán, aki biztatót tud írni róluk, nem érdekli őket a modern művészet, amikor a művészetkritikáig el sem jutnak, addigra olvasási kedvüket szegi a politika posványa, a virágzó gazdaság kudarcsorozata. Igaz, a politika előjogokat élvez. Hogy kulturálatlan? Mi dolgunk vele?! Ám lépten-nyomon azt tapasztaljuk, ezzel mindenki foglalkozik, mert kénytelen, mert átszövi egész életünket, s mert sokan úgy gondolják, ők is értenek hozzá annyira, mint akik profinak kiáltják ki magukat, ám akik közül meglehetősen kevesen tanulták a szakmát. De hiszik, az amerikai típusú sikertudat azt mondatja velük, képes vagy rá, meg tudod tenni. A gazdasági helyzet alakulását az istenadta úgy jellemzi, mindenki csak a vályúhoz tülekedik, hogy jól megszedhesse magát.

A kultúra meg, szegény ott téblábol közöttünk, egyre kopottabb ruhában, lyukas talpú cipőben, s már azért is könnyes szemmel rebeg hálát, ha néhány mócsing jut az egész fazékból a kis lábasába.