Hogyan népszerűsíthető az irodalom

Több irányból közelíthető meg ez téma – a pedagógusok, a könyvtárosok, a szerzők, a kiadók és a média szemszögéből, hogy csak a legkézenfekvőbbeket említsük. A szimpózium elsősorban magyartanároknak és könyvtárosoknak szólt, ám a dunaszerdahelyi Vermes-villában viszonylag kevés pedagógussal találkoztunk, amit a szervezők paradox módon az iskolai szünettel magyaráztak. (Tanulság: nem érdemes szakmai rendezvényt szervezni, amikor a célközönség egy részének szabadnapja van). 

Az előadók között volt könyvtáros, gyakorló pedagógus, író, költő és szerkesztő, a hazaiak mellett Magyarországról és Erdélyből is. Közös tapasztalat, hogy a szépirodalom, mint érték, kezd háttérbe szorulni a mai, új technológiáktól átitatott világban. Mit tehetünk a folyamat lassítása érdekében? Erre a kérdésre keresték a választ a résztvevők. Egyházi Dóra, a Szlovákiai Magyar Könyvtárosok Egyesületének alelnöke beszámolt arról a hosszú (9192 kilométeres) felfedező útról, amelynek során végigjárták hazánk 388 magyarlakta települését, hogy felmérjék a könyvtárak állapotát. Kiderült, hogy a községek 44 százalékában működik ténylegesen a könyvtár, a legkisebb közülük a bolgáromi, 39 kötettel. Továbbra is probléma, hogy az iskolai könyvtárosok tanítás mellett, külön juttatás nélkül, tulajdonképpen a szabad idejükben foglalkoznak az olvasás népszerűsítésével, ám a legtöbben szívvel-lélekkel teszik ezt, és eredeti ötletekkel csábítják be a diákokat a könyvtárba. 

Kantár Balázs, az udvardi alapiskola magyar szakos tanára és igazgatóhelyettese a papírszínházat, a mesélés régi, japán eredetű, állóképes módszerét mutatta be a közönségnek. Szerinte ez a fajta mesélés ma is felveszi a versenyt a rajzfilmekkel és a számítógépes játékokkal, mert a gyerekek képekre való fogékonysága független a korok változásától. A mesélő közelsége, a szóban kibontakozó történet pedig azt a benyomást kelti, hogy amit a néző lát, az kizárólag neki szól, egyszeri és megismételhetetlen. 

Juhász Katalin azt a kérdést boncolgatta, hogy miért esnek ki az életünkből a versek, miután kikerülünk az iskolából. A Holt költők társasága című filmet elemezve mutatott rá, mekkora szerepe van egy nyitott, karizmatikus pedagógusnak a diákok életében. A szimpózium magyarországi előadója, Turczi István költő, amellett, hogy a Parnasszus című költészeti folyóirat főszerkesztője, kreatív írást is tanít. A nyomtatott olvasni valónak – saját lapját is beleértve – még tíz évet jósol, szerinte a könyveket a jövőben drága műtárgyakként kezelik majd. Az erdélyi származású, Budapesten élő Király Farkas író, költő, szerkesztő szerint a kötetek külalakja is sokat számít az olvasókért folyó harcban, az igényes, szép könyveket szívesebben megveszik, mint a kevésbé tetszetőseket. 

A szimpózium végén a szervezők elismerő okleveleket adtak át azoknak a könyvtárosoknak, akik komoly szerepet játszanak az olvasás népszerűsítésében. Az idei kitüntetettek: Vojtek Márta, Jenei Gabriella, Lukács Erika és Lacza Ilona.