Hogyan legyünk mindörökké trendik?

Vajon meghallgatnánk-e mindezt otthon CD-n, a lehengerlő látványvilág nélkül? Tudom, hogy 1976-ban forradalminak számított ez az elektronikus hangzás, amelyet a techno elődjének is tekinthetünk, de a progresszívrock-törekvésekhez is sok köze volt. Az  Oxygene album, amely világhírűvé tette a fiatal francia zenei látnokot, ma már inkább csak „retró műtárgy”. A két évvel későbbi Equinoxe szintén. Erről a két albumról játszott a legtöbbet a mester, akinek persze újabb szerzeményei is vannak, de ez a koncert akkor is inkább vizuális show volt, mintsem zenei esemény.

Az Inchheba kiállítócsarnok szabadterére 30 ezer embert vártak vasárnap este. A tömeg egy része az SzNF híd lábánál, a főút menti töltésen foglalt helyet, mintha valami amfiteátrumban lennének. Legutóbb 2005-ben Elton John lépett fel egy hasonló pozsonyi Duna-parti dzsemborin, kicsivel arrébb, a Tyrš rakparton – azt a koncertet egy mobilszolgáltató támogatta, ezt pedig egy kiberbiztonságra szakosodott szoftvercég, az ESET, hazánk legsikeresebb vállalkozása. Az apropó az volt, hogy a héten a pozsonyi Tipos Arénába várják mindazokat, akik kíváncsiak Nobel-díjas tudósok, űrkutatók, fizikusok, mikrobiológusok, klímaszakértők előadásaira.

A tudományt a zenével összekötő Starmus fesztivál egyik megálmodója Brian May volt, aki asztrofizikusként is sokat letett az asztalra, amellett, hogy a Queen gitárosaként világsztár lett. Anno ő vette észre, hogy a tudományos eredményeket az  átlagemberek nyelvén kell kommunikálni ahhoz, hogy mindenki felfogja egy-egy fontos találmány vagy kutatás jelentőségét.

A sokat megélt, sok különleges helyen fellépő Jean-Michel Jarre a pozsonyi koncertet élete egyik legfontosabb projektjének nevezte. Ezt a látottak alapján hajlamosak vagyunk elhinni neki, és azt is, hogy beleszeretett az Ufó hídba, rendes nevén az SzNF hídba, olyannyira, hogy egyenesen a hídon akarta felállíttatni a színpadot. Ez ugyan lehetetlennek bizonyult, de így is sikerült megbénítania a fél város közlekedését három órára, amit azért kevesen mondhatnak el magukról.

A Bridge from the Future című fesztiválnyitó koncerten volt minden: sztroboszkópok, lézertenger, alakzatokba rendeződő világító drónok, monstre tűzijáték. Az emberek nem győzték kapkodni a fejüket. És közben szólt a zene is, trendi köntösbe kerültek a régi dallamok.

Jean-Michel Jarre az első két szám után kiselőadást tartott a Starmus fesztiválról. A 90 éves Jane Goodall etológus-antropológusnak ajánlotta a koncertet – őt talán nem kell bemutatnunk: a csimpánzok viselkedésének legismertebb kutatója, aki forradalmi felfedezéseket tett, érthetően kommunikálta eredményeit, és Jarre-hoz hasonlóan tagja a Starmus tanácsadó testületének. Ez a csodálatos nő csaknem egész héten Pozsonyban tartózkodik, a rendezvény első sajtótájékoztatóján is részt vett – de erről majd holnap.

A tudománynépszerűsítő fesztivál tanácsadó testületének Brian May is tagja, ő volt a pozsonyi koncert sztárvendége. Ne szépítsük: összesen tíz-tizenöt percet töltött el a hatalmas színpadon, pedig előzőleg lelkesen nyilatkozta, hogy alig várja már az első közös fellépést évtizedes barátjával, Jean-Michellel. Brian May azon kevesek közé tartozik, aki bármit csinálhat, sikert arat vele. Ezúttal erőteljes szintetizátorhangzásokat utánozott gitáron, szervesen kapcsolódva Jean-Michel Jarre zenei világához. És a tömeg imádta.

Sokan úgy érzik, ez volt az év legfontosabb zenei eseménye Pozsonyban, tele van a közösségi háló lelkendező kommentekkel és lenyűgöző fotókkal. Szóval ennyi ember nem tévedhet...