„Hogy közelebb legyen a néphez”

A tévés és rádiós műsorvezetők azóta nagyon vigyáznak a szájukra, a külföldi filmeket szinkronizálók úgyszintén, a forgatókönyvírókról nem is beszélve. A törvény a koncertekre, színházi előadásokra, szórakoztató műsorokra is vonatkozik, és eddig az irodalmi művek szerzői sem voltak kivételek.

Mostantól azonban az írók használhatnak, illetve adhatnak hőseik szájába csúnya szavakat. Az „irodalmi anyázást” maga Vlagyimír Putyin engedélyezte. „Maguk irodalmárok jobban tudják. Talán, hogy közelebb legyen a néphez, megengedhető” – idézte a TASZSZ hírügynökség az orosz elnököt, akit az Oroszországban meghirdetett Irodalom éve rendezvény megnyitóján kérdeztek újságírók a káromkodásról.

Az írók és költők már tavaly nyáron tiltakoztak az Állami Duma által megszavazott intézkedés ellen. Szerintük a törvényhozók ezzel nem annyira a közízlésen és a nyelv állapotán' akartak változtatni, hanem öncenzúrára, a megalkotott nyelvi és a mögötte lévő tartalmak megregulázására, az alkotók és a közönség kordában tartására törekedtek.

Az orosz irodalmárok többsége szerint a trágárság, a káromkodás erős nyelvi kifejezőeszköz, aminek szerepe van egy adott nyelvi folyamban. Funkciója a figyelemfelkeltésen túl az expresszivitás, az őszinte és erőteljes önkifejezés, illetve lehet csupán deskripció: amikor egy-egy szociokulturális helyzetet leíró jellemzőként jelenik meg a szövegben. (index, hvg, juk)