Hét nyelven beszélő fesztivál

„Művelt, olvasott, sokrétűen tájékozott színészekre van szükség.”Svätopluk Písecký felvételeKik és milyen kritériumok szerint válogatták a fesztiválra érkező társulatokat?

Tulajdonképpen a tér választotta ki őket. Fontos volt, hogy az előadások elférjenek a stúdió, illetve a nagyszínház színpadán. A színházak a műszaki feltételeket figyelembe véve ajánlottak előadásokat a repertoárjukból, ezekből egy előkészítő csapat válogatott. A műfaji változatosságra is vigyáztunk, a kínálatban a vígjátéktól a zenés játékon át a drámáig, illetve avantgárd darabig sok minden szerepel. Az anyagiak sem mellékesek, gazdasági szempontokat is figyelembe kellett vennünk.

Ha egyetlen előadást kellene kiemelnie, melyiket említené?

Különösen büszke vagyok arra, hogy sikerült Kassára csábítanunk a libereci F. X. Šalda színházat, méghozzá a híres Jan Káčer-féle Viharral. Ez a Shakespeare-adaptáció Csehországban hatalmas szakmai sikert aratott, a hazai sajtóban is sokat olvashattunk róla, ám Szlovákiában még nem mutatták be.

Ha jól tudom, ez a kezdeményezés kisebbségi fesztiválnak indult...

Igen, ez volt az eredeti elképzelés, aztán fokozatosan tágult a keret, végül az egész Kárpát-medencéből sikerült társulatokat hívni Kassára. Az egyes országokban működő magyar társulatok természetesen magyarul játszanak, ám a Szatmárnémeti Északi Színház román tagozata román nyelvű, a rzeszowi színház pedig lengyel darabbal érkezik. Sajnos, a szemléről hiányzik a komáromi Jókai Színház. Ennek szervezési okai vannak, nem tudtunk időpontot egyeztetni, illetve nem találtunk olyan előadást, amely beférne a mi színházunkba. Itt lesz viszont Komáromból a Teátrum Színházi Társulás, illetve a színinövendékek által létrehozott Rév Színház.

Apropó, színinövendékek. Ha minden jól megy, önnek köszönhetően négy frissen végzett kolozsvári színész érkezik a Thália társulatába. Ilyesmire még nem volt példa a hazai magyar színjátszás történetében...

ĺgy igaz, már csak néhány hivatalos irat beszerzése van hátra a hosszadalmas ügyintézésből. Kisvárdán találtunk egymásra, ahol egyébként megnyerték a határon túli magyar színházak fesztiválját. Kiderült, hogy nekik munkájuk nincs, nálunk pedig színészhiány van, az új stúdiószínházba kísérletező kedvű fiatalok kerestetnek. Ketten közülük már decemberben próbálni kezdenek nálunk. Egyelőre két évre szerződtek, a többit majd meglátjuk. Boldogok, szerények, műveltek, tele vannak lelkesedéssel, és remélhetőleg új színt hoznak a társulatba. Mindenesetre egy másfajta szellemiséget képviselnek.

Funkcióba kerülése után a Thália-beli terveiről beszélgettünk. Mi az, amit már sikerült megvalósítania?

Majdnem mindent. Sikerült konszolidálni a színházat, megértetni magam a társulattal. Mára tudatosítottak néhány dolgot, melyeket fontosnak tartok. Viszonylag kis társulattal sikerült igényes produkciókat létrehoznunk, új emberek jöttek, kezdő színészek, akik még sokra vihetik, ám sokat is kell dolgozni velük. E szempontból tapasztaltnak érzem magam, hiszen színészként negyven éve vagyok a pályán, 1990-től öt éven át a kassai Állami Színház művészeti vezetője voltam. Úgy vélem, egy társulat csak akkor működhet, ha mindenki egyformán áll hozzá a munkához, ha elsajátítja a színészi etikát.

Fegyelmezettségre gondol?

Igen. Fegyelmezettség nélkül nincs eredmény. Alapvető dolog, hogy a rendezőnek a próba kezdetén ne kelljen várnia a színészekre. Fontos továbbá, hogy a színész pontosan tudja, mi lesz a feladata a soros évadban. Nálunk mindenki tisztában van vele, milyen szerepek várnak rá, így elég idejük van felkészülni. A társulat tagjainak intellektuálisan is fejlődniük kell, ez egyébként nem csak a Thália színészeire vonatkozik. Fontos, hogy tudatosítsák, egy nagy közösséghez, a színész-társadalomhoz tartoznak. Művelt, olvasott, sokrétűen tájékozott színészekre van szükség, akik kézbe veszik a szaklapokat, legalább videón megnézik a külföldi produkciókat, más színházak előadásait. Szakmailag is van még mit pótolni, ám ez annak is betudható, hogy mind ez ideig nem voltak próbatermeink, klubhelyiségünk, nem volt egy épület, amelyben valóban otthon érezhették volna magukat a színészeink. A stúdiószínház egy sziget akar lenni a tengernyi szlovákságban, ahol nyugodt körülmények között találkozhatnak, olvasgathatnak, és az internethez is hozzáférnek.

Mi a helyzet a sokat taglalt beskatulyázással? Sok színész állandóan ugyanolyan típusú szerepeket kap, mivel a vendégrendezők számára ez így kényelmes.

Örömmel mondhatom, hogy az idei évadban, és részben már az előzőben is sikerült elérnem, hogy a társulat tagjai különböző karakterek bőrébe bújhassanak. Sokan ki voltak már éhezve az igényes feladatokra, példaként említhetném Fabó Tibort, aki tulajdonképpen tavaly a Caligulában jutott először valódi főszerephez. Kövesdi Szabó Mária, Nádasdi Péter, valamint Pólos Árpád is számukra szokatlan szerepeket kaptak, és mindhárman örömmel fogadták a kihívást. A vendégrendezők minden esetben javaslatokat kérnek tőlem, én pedig igyekszem „kiszabadítani” a színészeimet azokból a bizonyos skatulyákból. Mikó István például ebben az évadban két darabot is rendez nálunk, és hajlik bizonyos kompromisszumokra, azaz nem a legevidensebb megoldásokat választja.

Néhány újonnan érkezett fiatal színész nem magyar nemzetiségű, hallható akcentussal beszélik a magyart...

Ezek a fiatalok azzal kerestek meg engem, hogy a Thália társulatát izgalmas művészi közegnek tartják, és vállalják, hogy magyar színészek lesznek. Másutt nem találtak alkotó légkört, és amikor összehasonlították más környékbeli színházak előadásait a mieinkkel, határozottan döntöttek. Keményen tanulják a nyelvet, és egyelőre kisebb szerepekkel is megelégednek.