Heroikus lazacfogás Jemenben

Addig lassan araszolgat a film. Nem vág a drámai él, nincs sodrása, nem ragad magával érzelmileg. Elgondolkodtatni viszont elgondolkodtat.

Ezt így azért jó előrebocsátani, mert bár romantikát kínál e vígjáték, inkább a héttérből előtolakodó rejtett gondolatokkal tud vagy tudna hatni. A romantika sokáig csak ívódik-vívódik, azt a részt megelőzően kezd tobzódni, amikor a jemeni halúsztatót elpusztítja a rossz szándék. A gyilkos indulat elhatalmasodásával és felülkerekedésével (nem lényeges a konkrét elkövető) elszabadul a gát, és rombol, tönkre tesz mindent a víz. Tönkreteszi a romantikát, a jó szándékot, a világ rendjét…

Egy látszatra képtelen helyzetre épül Lasse Hallström irodalmi adaptációjú, Lazacfogás Jemenben című mozija. Képletesen szólva arról az erőfeszítésről mutat heroikus képeket, hogy az ember széllel szemben…, a lazac pedig árral szemben úszik. A magyarul olvasható filmajánló szerint „Fred Jones (Ewan McGregor), a halászatspecialista egy nap különleges, vagy talán inkább nevetséges projekt vezetésére kap felkérést; Jemenben száraz, kiapadt folyómedreiben kell meghonosítania a lazachalászatot. Az ötlet mögött egy jemeni sejk (Amr Waked) áll, aki egyben egy skóciai sportbirodalom tulajdonosa. A sejk abban hisz, hogy ha a pecázást meghonosítja saját országában is, akkor elősegíti a békét és a spirituális felemelkedést a gyilkos indulatok uralta országban.”

Ennek a fura feladatnak a körülményeit meséli el a film, vontatottan, szaggatottan, sokat mutatva a bürokráciából, sok párbeszéddel, telefonálgatással csak úgy üresjáratba, drámai él nélkül mozizgatva. Ezért sokáig nem is filmes ez a film, nincs benne feszesség, izgalomba hozásra még csak kísérlet se. Annyi irányba indul – s mindezt az indulást csupán belső vagy szűk terekben bonyolítva, igaz elkápráztatóan modern iroda- és lakásbelsőkben –, hogy nehéz ásítás nélkül kivárni, mire filmre vált, s befog egy kis szelet a vitorlába. Akkor viszont eljönnek a külső helyszínek, először egy gyönyörű mesevilágtájjal és ehhez a csodához megfelelő, elbájoló zenével. S itt éled meg a film, a mesés halásztájjal, majd Jemennel. Hatalmas képekkel kapjuk az egzotikumot a sziklás tájról, hatást erősítő egzotikus zenével. S ebben a tájban szerelem szökken szárba vergődő romantikával és andalgó zenével. A romantikával párhuzamosan bontakozik a lazacok meghonosítására irányuló hőstett, ez már heroikus zenével, a sejk békeszándékával, ellene törő gyilkos ösztönökkel és pusztító vízözönnel.

A romantika – a halbiológus és a sejk ügyintézőnője közötti „halvérű” románccal – csak a legvégén robban perzselő nagy szerelemmé, de mégse úgy hat, mint a női regényekben. Egyrészt, mert nincs úgy felvezetve, másrészt pedig elég gyenge lábakon, hiteltelenül alakulgat a gyöngéd érzelem a halbiológus és a sejk ügyintézőnője között. Semmi izzás, semmi kémia köztük, ezért a halvérű jelző. A hit és az élet nagy igazságait idézgető sejk jobban izgul ezért e szerelemért, mint maguk a szerelmesek. Ráadásul még azzal is bonyolódik kettejük vértelen ívódása, hogy a halbiológusnak felesége van – akire már rég ráunt –, a sejk ügyintézőjének pedig Afganisztánban harcoló szerelme, akiről olyan hírek éreznek, hogy hősi halált halt. Aztán kiderül, hogy mégse. Fel is bukkan a film vége felé, amikor is mintha minden addigi üresjáratot ki akarnának tölteni az alkotók – pár perc alatt minden bonyodalmat zuhatagként lezavarnak.

Az abszurd töltetnek köszönhetően sem csöpögősen mámorító a film romantikája. A mindent átható abszurd sokat tompít a napnyugtaszínnel, tintakék alkonnyal festett jemeni tájba komponált romantikán is. Ezenkívül másik romantikaromboló vonal is húzódik háttérben: a legfelső brit politikai körök nyomása. E körök igyekezete segíti a brit lazacok telepítésének folyamatát jemeni vizekben. S mindvégig úgy manipulálnak ezzel a képtelen helyzettel felmerülő buktatókkal és bukkanókkal, ahogy a politikai érdek (vagy a politikus egyéni érdeke) megkívánja.

A romantikus vígjáték műfajának megfelelően naiv didaktikussággal kapjuk a jó és a rossz összecsapását. Ezt képviseli a sejk spirituális életéből sugárzó jó szándék és békevágy, szemben a politikai machinációkkal, a média hatásával és a gyilkos indulatokkal, melyek a hősies kiállással felépített szebb jövő (a jemeni lazacúsztató) elleni terrortámadásban öltenek testet. A végére minden összeomlik… de a felemelkedés reménye megmarad.