Helyzetet a történelemkutatásnak

S hogy végül mindebből még pozitív végkifejlet is legyen? Az már igazi emberi és szakmai teljesítmény. Ezt a régióban szinte példátlan és igen biztató eredményt sikerült a Füleken szeptember 9-én és 10-én megtartott szlovák–magyar történészkonferencia résztvevőinek elérniük.

Előzmények

A Nógrád Megyei Levéltár és a Füleki Vármúzeum szervezésében megtartott kétnapos szakmai találkozón azt a tavaly elindult szakmai párbeszédet folytatták a szlovák és a magyar történészek, amely Balassagyarmaton kezdődött. Míg a tavalyi találkozón inkább a nemzeti történelmek sarkalatos alapkérdéseinek értelmezésével és a közös hang megtalálásával foglalkoztak biztató sikerrel, az idei füleki konferencián már a határ menti térség múltját és jelenét kutató történészek és társadalomtudósok számoltak be legfrissebb kutatásaikról. És úgy gondolom: igenis a mikrorégiók történelmének megismerése vezethet célhoz az objektív történelemkutatásban! Mert ami a nagypolitikában csupán törvény, betű, memorandum, nyilatkozat vagy szerződés, az – főleg a szlovák–magyar határ menti kisvárosokban, falvakban és tanyákon – a valóságban reszlovakizáció, kitelepítés, határkiigazítás, vagyonelkobzás, vagonba rakodás és menekülés, honosítás és állampolgárságért folyamodó kérvény, földkiutalás, házfoglalás, kocsmai verekedés és szerelem, házasság és vegyes nyelvű vagy identitású család. Emberek, egyének, családok, kisközösségek s az ő emlékeik, történeteik, az ő magántörténelmük.

Tanuljunk meg beszélgetni

A határokon átnyúló kapcsolatok egyik legfontosabb eleme az, hogy sok olyan, mindkét felet foglalkoztató témáról tudjanak beszélgetni a szakemberek, amelyek feltárására éppen az utolsó pillanatban van még lehetőség és esély. Beszélgetni kell, ami nem is olyan egyszerű. Meg kell valljam, eddig azokból a konferenciákból volt több részem, ahol a határokon átnyúló kapcsolatok jórészt magyar–magyar kapcsolatok voltak. Nem volt gond például a tolmácsolással. Aki viszont komolyan gondolja a nemzetek közti kapcsolatok fenntartását, annak eleve azzal is számolnia kell: szinkrontolmácsolásra is szükség van. S emiatt bizony egy-egy előadás időtartamát fontos ésszerű keretek közé fogni. Ez sikerült is Füleken, de hozzáteszem: a tudomány nem könnyű kenyér, s egy szakmai konferencia alapos felkészülést kíván előadótól meg befogadótól is. Füleken nem csak a szakzsargont használták az előadók, jól felépített, tárgyszerű és tényeket felsorakoztató előadásokat élvezhetett a hallgatóság. Két nyelven! Ami korántsem volt egyszerű feladat a szervezőknek.

Bizakodó diplomaták

Ezen a két nemzet közti megbékélést és a történelmi félreértések tisztázását, egy, a tényeken alapuló, közös történelemkönyv megalkotást célzó konferencián részt vett Heizer Antal, Magyarország pozsonyi nagykövete és Peter Weiss, Szlovákia budapesti nagykövete. Mindketten maradéktalanul a konferencia kiemelkedő fontosságát hangsúlyozták. Fontos visszaidézni Agócs József, Fülek polgármesterének köszöntő szavait is, aki azt mondta, jelzésértékű, hogy éppen olyan kisváros volt a helyszíne ennek a fontos szakmai eseménynek, ahol a lakosság vegyes nemzetiségi összetétele ellenére emberemlékezet óta nem volt nemzetiségi összetűzés. Peter Weissnek is megjegyeztem egy nagyon fontos s a jövőben megszívlelendő mondatát, mely szerint: „Ha közös történelmünk különböző értelmezéseit nem használnák a választópolgárok mozgósítására, könynyebb lenne megszabadulnunk az előítéleteinktől.” Igen. Az előítéletektől. Miként az is fontos, amit Heizer Antal emelt ki: „A politikának nyugodt hátteret kell biztosítania a történelem kutatásához. A történelemmel, annak kutatásával elsősorban a történészek foglalkozzanak, ne az aktuálpolitika. Remélem, hogy záros határidőn belül elkészül az a kézikönyv, amely segítséget nyújt majd a pedagógusoknak a közös történelemoktatásban.” A diplomaták abban is megegyezően nyilatkoztak: ajánlatos lenne a történelem mitikus felfogásának kérdését mindkét nemzetnek átértékelnie és csak a tudomány által bizonyított tényekre hagyatkozni. Ezzel megszűnhetne számos, a történelmi felfogásban ma még létező fölösleges ellentét és javulnának a kapcsolatok is.

Bőséges kínálat

A konferencia két napján öt témakörben közel húsz előadás hangzott el a füleki szlovák–magyar történészkonferencián. A városháza nagytermébe érkezett hallgatóság Identitás, tér és demográfia – Változások a történelemben; Hegedű és kalapács – A cigányság tradicionális foglalkozásai Nógrádban és Gömörben; Párhuzamos történetek – A ragyolc és Legénd községekben végzett falukutatás eredményei; Ipoly menti történetek – Képek a szlovák-magyar közös múltból és a Helytörténet és oktatás – A helytörténeti ismeretek hasznosítása az oktatásban témakörök érdekfeszítő előadásait és vitáit hallgathatta végig. Az előadások mellett természetesen nagyon fontos szerepet játszottak a várséta alatti beszélgetések, a kávészünetekben az éppen elhangzott előadás utáni viták, eszmecserék, az új ötletek, a hogyan tovább együtt kifundálása és a szakmai meg az emberi kapcsolatok építése is. Végtére: ha nem beszélgetünk, nem is érthetjük, mit akarhat a másik, mi fáj, mi sért, mi a kibogozatlan, mi az, ami miatt esetleg véleménykülönbség alakul ki. S ha kimondjuk, tán már fel is oldottuk a gondokat. Oda kell fordulni embernek emberhez, szakmának szakmához, s megértve, elfogadva, tényekhez ragaszkodva kitisztul a közös múlt homályos tükre, melyben a jövőt lehet megcsillantani.

Zárszóként

S bár az Ipoly völgye kistérség történelmének kutatói vettek részt ezen a kiváló füleki konferencián, mindenképpen érvényesek ebben az esetben is József Attila sorai: „rendezni végre közös dolgainkat, / ez a mi munkánk; és nem is kevés.” Balassagyarmaton ez már elkezdődött, Füleken pedig sikeresen folytatni tudták a munkát. És ez sem kevés.