Házhoz jön a Quimby

Vagyis az azonos nevű, egykoron híres áruház negyedik emeletére (bejárat hátulról, a Nedbalova utcáról). Két, egymástól szinte mindenben különböző zenekart párosítottak össze a szervezők, amiből jó is kisülhet, hiszen mindkét tábor felfedezhet valamit, amire egyébként nem biztos, hogy jegyet váltana. Apropó: a borsosnak tűnő jegyár ne riasszon vissza senkit. Több okból sem. A másnapi Parno Graszt-koncert például ingyenes lesz, és ez a roma formáció a maga nemében van olyan világszínvonalú, mint a 4-én fellépő Quimby, akikről mára már a nagymamák is hallottak, ha mást nem, hát azt, hogy unokáik kedvenc zenekara, és hogy ők írták a Most múlik pontosan című megaslágert. A tizennyolc euró továbbá azért sem tekinthető soknak, mert Magyarország jelenlegi első számú zenekara házhoz jön nekünk, pozsonyiaknak, ráadásnak pedig kapunk melléjük egy izgalmas kanadai duót, akikről később még lesz szó.

A Quimby az undergroundból küzdötte fel magát, bizonyítva azt az optimista vélekedést, mely szerint a jó zene a kereskedelmi nyálgépezet zökkenőmentes működése ellenére megtalálja az utat a tömegekhez. És ehhez a Quimbynek például alig tizenöt év kellett. Hozzánk a kilecvenes években alig szivárgott át valami déli szomszédaink pezsgő alternatív színteréről, úgyhogy nem csodálkoznék rajta, ha csodálkozó tizenévesek és egyetemisták alkotnák a többséget a szimpatikus kultúrközpontban.

A zenekar stílusának elemzésére kevés itt a hely, legyen elég annyi, hogy Tom Waits, Nick Cave, Lou Reed, a kocsmapunk, a Brecht-szongok és a sanzonok világából fejlődött jellegzetesen egyéni, poétikus hangzássá. Hangszereléseik változatosak, teret kap a trombita, mindenféle és -forma ütőhangszer (a kettes számú frontember, Varga Lívusz jóvoltából), az „ordibátor” vagy hétköznapi nevén megafon, sőt némi finom elektronika is. Kiss Tibor szövegeinek elemzésére pedig már tényleg kevés itt a hely, legyen elég annyi, hogy több magyar szakos diák írt már belőlük egyetemi évfolyammunkát.

Aki szeret csemegézni a mainstream melléksodrásaiban éldegélő halacskák egészséges, friss húsából, bizonyára díjazni fogja a Handsome Furs nevű kanadai elektro-indie duó zenéjét is. Ez a sokkal híresebb Wolf Parade alapítójának, Dan Boecknernek a mellékprojektje, amelyet feleségével, Alexei Perryvel hozott létre. Fogós, fülbemászó dallamok, karakteres ének, minimalista hangszerelés (gitár, szinti, dobgép), elemi erő. A dalszövegek a városi lét nyomasztó voltát ecsetelik, ami meghatározza az eddigi két lemez hangulatát.

A május 4-i duplakoncert a Samé Ucho ügynökség, a Dunaj és a József Attila Ifjúsági Klub közös szervezésében valósul meg. Csak lájkolni tudjuk.