Hatékonyabb együttműködést

A konferencia céljáról, eredményeiről kérdeztük Szarka Lászlót, a magyar tagozat elnökét, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének munkatársát, valamint Peter Zelenákot, a vegyes bizottság szlovák társelnökét, a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársát, a Comenius Egyetem Szlovák Történeti Tanszékének tanárát.

Egyelőre levéltári szinten folyik a kutatók együttműködése, Magyarország és Szlovákia közt nincs hivatalos megállapodás a közös levéltári anyagok elosztásáról. A városi levéltárak kapcsolatának, a közös kutatásoknak köszönhetően milyen eredmények születtek az elmúlt évek során?

Szarka László: Míg Csehszlovákia és Ausztria, valamint Magyarország és Ausztria között részletes megállapodás szabályozta a sok száz éves közös állami lét során született levéltári anyagok felosztását, a másik ország területén maradt gyűjteményekhez való szabad hozzáférést, a magyar–szlovák közös történelem forrásainak túlnyomó többsége az eredeti őrzőhelyeken maradt. Ezzel együtt igen sok megyei, családi és más levéltári gyűjtemény akad, amelyeknek részei a két ország levéltáraiban külön-külön tanulmányozhatóak. Szerencsére az elmúlt évtizedek többé-kevésbé rendszeres mikrofilmezéseinek köszönhetően jól hasznosítható másolatok készültek mindkét országban. Ez azonban viszonylag keveset segített az elválasztott gyűjtemények közös feltárásán.

Ma már bizonyára senki sem gondol arra, hogy az anyagok elperlésével, átszállításával, fizikai egyesítésével oldja meg a történetileg kialakult helyzetet.

Szarka László: A korszerű digitális technikának, levéltáraink éppen csak lendületbe jutott számítógépesítésének köszönhetően új lehetőségek kínálkoznak: az interneten az eredetihez közeli minőségben tanulmányozható levéltári anyagok víziója ma már közeli jövőképnek számít; s ez rövid időn belül nagyot változtathat a fent vázolt helyzeten is. Közben kiváló, modern levéltári segédletek is napvilágot látnak. Novák Veronikának, a vágsellyei levéltár igazgatójának hála a múlt év óta magyar nyelven is megvan a szlovákiai levéltárak korszerű és részletes fondjegyzéke. Befejeződött a Mohács előtti hatalmas oklevélanyag számítógépes feldolgozása, ennek tartalmi kivonatai már kaphatók CD-n. Az oklevelek digitalizálása után pedig az egész történeti Magyarországon és a külföldi levéltárakban szétszórt anyag egységes adatbázisba kerülhet.

Mely városok levéltárai járnak elöl jó példával az együttműködés terén?

Szarka László: Magyar–szlovák vonatkozásban a kassai és a miskolci városi, valamint megyei levéltárak, de kialakulóban van az együttműködés Esztergom és Nyitra, Salgótarján és Losonc között is. A Magyar–szlovák Történész Vegyes Bizottság Közös történelmünk forrásai címmel kiadványsorozatot készít elő, s ebben remélhetőleg sikerült mostani rendezvényünkkel a forrásokat őrző levéltárak munkatársait is érdekeltté tennünk. A Koháry-család levelezésanyagának válogatásával induló sorozatban szeretnénk évente egy-két kiadványt közreadni.

Szlovákiában mely korszakok dokumentumai a „legkeresettebbek”?

Peter Zelenák: Nem mondanám, hogy időszerűség alapján folyna a kiválasztás, inkább rendszerszerű munkáról van szó. A középkori és a városokra vonatkozó anyagot gyakran kérik, s a két országos intézmény tudomásom szerint védnöke is ezen dokumentumok cseréjének. Amint a konferencián is elhangzott: regionális szinten nyitottabb a tér a szorosabb együttműködésre.

A „nyitottabb tér” kitöltetlent jelent?

Peter Zelenák: Inkább nem kellően kitöltött teret. Az előadások alapján az a benyomásom, hogy a levéltárosok jóval hatékonyabb együttműködést várnak. Persze, ennek nem törvényi vagy állami, hanem inkább anyagi akadályai vannak, például a közös kötetek, forráskiadványok megjelentetése esetében. Azt hiszem, ezen a területen még vannak hiányosságok, és sok múlik a regionális levéltárosok kezdeményező szerepén is.

A szlovákok és a magyarok történelme közös, a történelemoktatás viszont a két országban alig hasonlít. Mintha más világról szólna. Egyszer már fölvetődött a közös történelemkönyvek kiadásának gondolata. Mikor valósulhat meg? Valószínűleg tompítaná a nacionalizmus élét, ha a szakma egyeztetné a történelemoktatás főbb vonalait, és például a szlovákiai magyar diákoknak nem külön tankönyvből kellene megtanulniuk a magyar történelmet.

Szarka László: Az egész szakma és a történelemoktatással foglalkozó kelet-közép-európai szakemberek közös nagy mulasztása, hogy a térségben az elmúlt tizenkét évben egyetlen számottevő kísérlet sem történt két szomszédos nemzet konfliktusos történelmének egységes, tanítható történelemtankönyvben való feldolgozására. Vegyes bizottságunk ugyan kezdettől fogva foglalkozott egy ilyen könyv megírásának gondolatával, de kezdetben a koncepció tisztázatlansága, majd a közös szerzői gárda, később a pénzügyi háttér és a társadalmi megrendelés hiányzott. Most, hogy a vegyes bizottságban létrejött a közös tanári munkacsoport, úgy tűnik, egy-másfél éven belül elkészülhet egy közös kiegészítő tanári segédkönyv. Ez sorra veszi Svätopluktól Mečiarig, Árpádtól a kedvezménytörvényig a magyar–szlovák kapcsolattörténet valamennyi vitás kérdését. Simon Attila és V. Kratochvíl az eddig elkészült részekben a legnehezebb történeti kérdésköröket egymást kiegészítő forrásokkal mutatja be. Ezáltal a tanárok, s rajtuk keresztül a diákok olyan történelemmel ismerkedhetnek meg, amelyben nem egyetlen szempont, egyetlen ok, egyetlen igazság, érv az értelmezés alapja. A valódi történelem ugyanis olyan, mint az élet: ellentmondásos, egymással viaskodó alternatívák, véletlenek, esetlegességek, uralkodó eszmék, nyers erőszak és termékeny gondolatok nyomán alakul, jól-rosszul, de visszavonhatatlanul.

A konferencia alapján a közeljövőben melyek a legfontosabb tennivalók?

Peter Zelenák: A bizottság számára a forráskiadványok megjelentetése tűnik ilyennek. Ebben a történész közreműködése is elengedhetetlen, hiszen a forrásokat fel kell dolgozni. A levéltárosoknak az egyes levéltári állományokról készült nyilvántartások cseréje is nélkülözhetetlen, de az is lényeges, hogy a közös múltra vonatkozó dokumentumokról közös, az interneten is hozzáférhető adatbázist készíthessünk. Ezek viszonylag nagy tervezetek, de szisztematikus munkával egy-két éven belül megvalósíthatók.

Csereprogramok levéltárosoknak, külön képzés a másik állam archívumairól?

Peter Zelenák: Egyes előadók említették, hogy csereprogramok a múltban is voltak, s az efféle tevékenységet folytatni szeretnék. Ez azonban mindig az adott levéltárak, illetve a minisztériumok lehetőségeitől függ, vagyis attól, hogy mennyire képesek biztosítani a szükséges anyagiakat. Persze, csak jó volna, ha itt is intenzívebb lehetne az együttműködés.

A vegyes bizottság ülésén mi lesz a következő téma?

Peter Zelenák: Több lehetőséget is megfontolva abban állapodtunk meg, hogy a jövő évi, ezúttal szlovákiai konferencia a középkori várossal, annak intézményrendszerével, illetve a város korabeli társadalmon belüli szerepével foglalkozik majd.