Háromrészes regényt ír Janus Pannoniusról

A költő, a ringyó és a király című kötetéért, amelyet bizonyára egykori mestere, Faludy György is nagy élvezettel olvasna, a Nobel-díjas olasz poétáról, Salvatore Quasimodóról elnevezett emlékdíjat kapta, s most új munkába kezd. Janus harmadik arca címmel regénytrilógiát ír Janus Pannoniusról, ha már – mint mondja – annyira belegabalyodott.  Nem gondoltam volna, hogy el tud szakadni Kolozsvárról, mint ahogy azt sem, hogy eladja a Bulgakovot. A kettő nyilván összefügg. Mi történt, miért döntött így?  Digitális nomád vagyok. Kárpátmedencei vándor. Már régóta töprengtem azon, hogy felhagyok a vendéglátóiparral, és visszatérek az irodalomba. Szép dolog a kocsmároskodás, de azt más is tudja csinálni, míg az én műveimet valószínűleg csak én tudom megírni. Tizenkét év kocsmai kalandozás után már nagyon elegem lett a zaklatott életformából, meg éreztem is, hogy ha folytatom, előbb-utóbb a diliházban kötök ki. A vendéglátás, a kávéházi élet szép oldalai mellett szinte félszáz alkalmazottat kellett irányítanom, ami rengeteg munkával és hatalmas felelősséggel járt.  Közben élvezte az életet, és büszke volt a Bulgakovra, amely jeles erdélyi és külhoni művészek kedvenc helye lett.  Igen, élveztem. De ahogy a szerelem is el szokott múlni egy idő után, ez is elmúlt. Túl nagy volt rajtam a nyomás, és egyre inkább visszakívánkoztam a sokkal nyugalmasabb alkotói világba. Senki nem hitte el, hogy ezt meg fogom tenni, mégis megtettem. A Budapestre költözésemnek pedig egyszerű oka van. Szabadúszó íróként itt jobban meg lehet élni, mint Erdélyben.  Mire unt rá a leginkább a vendéglátóiparban?  Őszintén szólva a rengeteg szórakozást is meguntam. A duhajkodást. Hiszen amíg felügyeltem az irdatlan nagy kocsmámat, lépést kellett tartanom a klientúrával. A sok vidám ember között meg is bolondultam volna, ha még egy pohár itókát sem hajtottam volna fel. De már éreztem, hogy elég. Belefáradtam az intenzív éjszakai életbe, és magát a vállalkozói létet is meguntam, ami pénzzel jár ugyan, még sincs az az összeg, ami megéri azzal a rengeteg munkával járó stresszt. Az idegeimet és az időmet emésztette fel az alkalmazottak kezelése, irányítása, meghallgatása, a sok bürokratikus és protokolláris munka. Valószínű, hogy egy idő után az alkotómunkára is ráunok. Majd meglátom.  Hány év szünet után fordult vissza az irodalom felé?  Nem számítva, hogy mikor jelent meg a legutóbbi kötetem, gyakorlatilag tíz év után. A Bulgakov első két évében még aktívan irogattam, sőt még utána is, csak már nem olyan fajsúlyos műveket. Regényeket, drámai költeményeket nem lehet úgy írni, hogy az ember közben egy megakocsmában dolgozik. Az elszívja az energiát. Amióta leraktam ezt a terhet, sokkal nyugodtabb a létformám.  Az országváltás, az átköltözés Budapestre régóta fontolgatott gondolat eredménye?  Megtervezett lépés volt. Tudtam, milyen irányba megyek, ha kilépek a Bulgakovból. 1997 és 2002 között is szabadúszó író voltam. Abban az időben is rengeteget tartózkodtam Budapesten. Havonta tíz-tizenkét napot biztosan. Pusztán csak írásból ugyanis nem lehet megélni. Szükségesek a fellépések, az író-olvasó találkozók. A honoráriumok mellett ebből származik a jövedelmem nagyobb hányada. Persze nem elsősorban az anyagiakról szól ez sem, hanem a közönségépítésről, hiszen az olvasó jó néven veszi, ha személyesen is megismerhet.  Lélekben mennyire viselte meg a váltás, vagy nem is biztos, hogy olyan erős szálakkal kötődik Erdélyhez, mint ahogy azt gondolom?  Szerintem nem feltétlenül az határozza meg az embert, hogy hol lakik. Attól, hogy most Budapesten van lakásom, még erdélyi maradtam. Tegyük hozzá: a mai világban a távolságok is gyorsabban áthidalhatóbbak, mint régen. Tehát mindenféle kütyün, közösségi oldalon tudom tartani a kapcsolatot az ottani barátaimmal. Ha pedig beülök a kocsiba, néhány óra alatt otthon is vagyok. De ha mindentől elvonatkoztatva dönthetnék, hogy hol akarok élni, akkor a mediterrán vidéket választanám. Horvátországot vagy Ciprust. Bár hegyek között születtem, nőttem fel, imádom a tengert.  Tíz év múlva lehet, hogy Montenegróban rak fészket?  Nincs kizárva az sem.  Brassóban élő édesanyja hogyan reagált a bejelentésére, hogy Budapestre költözik meghatározatlan időre?  Nem tiltakozott, hiszen ugyanolyan sűrűséggel tudom látogatni őt Pestről is, mint Kolozsvárról.  Friss könyvének, amellyel Faludy György Villon-fordítását is megidézi, ki vagy mi volt az életre hívója?  Ez a könyv úgy született meg, hogy a Magyar Pen Club pár évvel ezelőtt úgy döntött, létrehozza, utána pedig minden esztendőben kiadja a Janus Pan nonius Nemzetközi Költészeti Nagydíjat, amellyel jeles külföldi költőket tüntet ki. Igen rangos az elismerés, hiszen 50 ezer euróval jár. Minden évben Janus Pannonius születésnapján adják át a díjat Pécsen, és a díjkiosztóra születnie kell egy protokollkönyvnek, amely a költővel kapcsolatos. Szőcs Géza, a Magyar Pen Club elnöke, a díj alapítója tavaly azt találta ki, hogy most egy játékosabb könyvre lenne szükség. Ő javasolta, hogy költsem át Janus Pannonius költeményeit úgy, ahogy Faludy György a Villonballadákat. Így született meg a kötet, de a benne lévő versek egy részének van csak eredetije. A többi fiktív, apokrif költemény, ugyanis magába sűríti a Janus Pannonius-i életérzést, költészetének lényegét, a kor lenyomatát, természetesen úgy, hogy az aktuális legyen. A szerelem és a hatalom metafizikája egyébként nem sokat változott az elmúlt fél évezredben.  Janus Pannonius tud annyira izgalmas lenni, mint Villon?  Meg merem kockáztatni, hogy még Villonnál is izgalmasabb, és nemcsak nekünk, magyaroknak. Ne feledjük el: Janus Pannonius a maga korában és még nagyon sokáig a legismertebb neolatin költő volt Európában. Csak az a baj, hogy a magyarok nem ismerik behatóan sem az életét, sem a költészetét, sem az egyéniségét. A cenzúra miatt leginkább. A tankönyvekben nem igazán történik említés arról, hogy a derék pécsi püspök még diákkorában több mint száz pajzán, sőt pornográf verset gyártott latinul. A kor magyar nyelve nem bírt volna el egy ekkora költészetet. Abban az időben még gyerekcipőben toporgott a magyar nyelv. A pajzán líra mellett pedig rengeteg vitriolos epigrammát is gyártott különböző témakörökben. Ezek rendkívül izgalmasak, de már az itáliai években születtek. Magyarországra visszaérkezvén elszomorodott a lírája. Filozofikusabb, metafizikusabb, mélyebb lett, de annak is megvan a maga izgalma.  Beszél latinul?  Túlzás lenne azt állítani, hogy beszélek. Beszélgetek.  Nyersfordítás alapján dolgozott?  Megvolt a kétnyelvű Janus Pannonius. Egyik oldalon latinul, a másikon magyarul. Ezek műfordítások. Annyira viszont értek latinul, meg szótár is létezik, sőt a román nyelv ismerete is közelebb visz a latinhoz, hogy elboldoguljak a szövegekkel. Borgesszel is behatóan foglalkoztam. Az ő verseit sem kódolta ki a legtöbb fordító. Nem ismerik megfelelőképpen a borgesi életművet, a borgesi filozófiát és logikát ahhoz, hogy el tudják dönteni, hogy egy spanyol szóösszetétel mit jelent nála, mi a magyar megfelelője. A magyar fordító lehet nagyon jó költő, a fordítói munkát azonban kevesen végezték elhivatottságból, inkább pénzkeresési forrás volt. Sokan dolgoztak nyersfordítások alapján, amelyek nem biztos, hogy pontosak voltak. Babitsnak, Kosztolányinak rengeteg műfordítása van, és bár mind gyönyörűen hangzik magyarul, nem mindig pontos a szöveg. Arany János fordításai sem mindig hűek. Nyelvileg, ízileg nehéz lenne őt felülmúlni, pontosságban viszont igen. Ha pontos fordítást akarunk végezni, előtte ki kell elemezni, meg kell fejteni, értelmezni kell a művet.  Janus Pannonius mióta áll olyan közel a szívéhez?  Régóta. Elsőéves egyetemista koromban, amikor megszűnt a cenzúra, értesültem a pajzán verseiről, és be is szereztem őket. Tizenkilenc-húszéves korában roppant mód izgatja az embert ez a műfaj. Nekem akkor Janus Pannonius nagyon a szívemhez nőtt. Az életművét alaposan ismertem már azokban az években is. Az elmúlt két évtized alatt pedig sűrűn elővettem a költeményeit. Nyilván most sokkal jobban belemélyedtem. A költő, a ringyó és a király megírása sajnos csak öt hétig tudott tartani, több időm nem volt rá. De rengeteg szakirodalmat olvastam a költőről, majd Mátyás királyról és a történelmi háttérről is.  Faludy György nem fordított Janus Pannoniust.  Nem tudom, miért nem, pedig nagyon szerette. Csehy Zoltán viszont több pajzán Janus Pannonius-verset is lefordított Hárman az ágyban című kötetében, és azt kell mondanom: nagyon jól.  Hányszor jutott eszébe a Recsket megjárt költőfejedelem, miközben a verseket írta?  Rengetegszer, hiszen hasonló irodalmi aktus volt ez is, mint az ő Villon-kötete, sőt úgy is van felépítve a könyv, hogy a közepén van egy levél, amelyet Janus Pannonius Villonnak írt. Fiktív levél, természetesen. Janus Pannonius két évvel volt fiatalabb Villonnál. Villon 1431ben vagy 32-ben született, Janus Pannonius pedig 1434-ben. Találkozhattak is voltaképpen. Janus Pannonius hét évet töltött Ferrarában, hármat Páduában, és nyolcszáz kilométer választotta el Villontól, aki akkor a Sorbonneon csibészkedett. Villon olvashatott is Janus Pannoniust, de fordítva nem lehetett, mivel Villon franciául írt, nem pedig latinul, de ugyanabban a kultúrkörben éltek, és nagyon sok rokon elem van a költészetükben. A francia nyelv egyébként sokkal szenvedélyesebben hat, a latin ünnepélyessége és fegyelme viszszafogja a szenvedélyeket, ezért Janus Pannonius hűvösebbnek tűnik, mint Villon, pedig nem az. Visszatérve Gyuri bácsira: ritkán múlik el nap, hogy ne gondolnék rá és közös élményeinkre. Új könyvem nemcsak Janus Pannonius előtt hódol, hanem Faludy György előtt is, sőt Borgest is beleszőttem. Ugyanis írt egy verset olyan címmel, hogy A magyarok első költőjének, ami pontosan ötszáz évvel Janus Pannonius halála után, 1972-ben jelent meg. S mivel ez egy játék, a kötet legutolsó versében, a függelékben Janus Pannonius ötszáz év távlatából válaszol Borges versére.  Tavaly nyár óta él Budapesten. De mint mondja: kétlakiságát fenntartva.  Soklakiság ez, hiszen hol Pes ten, hol Brassóban, az édesanyámnál, hol Csíkban, a kedveseméknél, hol Kolozsváron vagyunk. Fel s alá utazgatunk, még azt sem állíthatom, hogy Pesten vagyok a leghosszabb ideig, hiszen néha csak vendégségben vagyok magamnál. S mivel nagyon belegabalyodtam Janus Pannoniusba, regénytrilógiát fogok írni róla. Rengeteg levéltári anyagot, több mint egymillió oldalt kell átnéznem, és mind latinul van írva. A regény első része krimi alapra épül, memoár lesz a másik, Janus Pannonius egyes szám első személyében meséli el az életét, a harmadik rész pedig kalandozás lesz Janus Pannonius versei tájékán. Kötetenként másfél év. Hatalmas munka lesz. Februárban kezdem el az első részt. Addig befejezek egy színdarabot, és elvégzem az utolsó simításokat a tavasszal megjelenő regényemen.