Háromnyelvű pozsonyi naptár Izabella főhercegnő fotóival
2016. november 18. 19:59

Isabella von Croy hercegnő (1856–1931) a vesztfáliai Dülmen városban született, 1878-ban feleségül ment Habsburg–Tescheni Frigyes főherceghez. A főhercegi család – mivel Pozsony társadalmi életében nagy jelentősége volt állandó jelenlétének – az egykori Grassalkovichpalotában rendezte be otthonát. A gyönyörű barokk épület számtalan előkelő vendéget fogadott, Ferenc Ferdinánd is gyakran tette tiszteletét itt. Izabella főhercegnő azt remélte, hogy a trónörökös benősül a családjába. Egyszer azonban a kastély teniszpályáján megtalálta Ferenc Ferdinánd elveszített zsebóráját, és feldúltan látta, hogy az órába helyezett portrén nem a leánya, hanem az egyik udvarhölgye, bizonyos Chotek Zsófia látható – de ez egy másik történet. Izabella igazi nagyasszonyként irányította a főhercegi udvartartást, segített férjének a birtokok igazgatásában. Társadalmi helyzetének megfelelően egész életében fokozott érdeklődést mutatott a közélet és a jótékonykodás iránt. Támogatta a népi kézműipar fejlődését, a nevét viselő nőegyletet alapított Pozsony és környéke házi hímzőiparának felvirágoztatására, és a pozsonyi gyermekmenhely pártfogója volt. Családjával gyakran kilovagolt a város környékére, szerette a vadászatot, és elismert teniszjátékos volt.
A főhercegnő legnagyobb szenvedélye azonban a fényképezés lett, ami a 19. század kilencvenes éveire már a főúri rétegeket is meghódította. Ez volt az amatőr fotózás első nagy korszaka, a fotografálás azonban ekkor még drága mulatság volt, tömegek nem hódolhattak neki. Izabella nagy méretű, 21x27 cm-es üvegnegatívokat használt, így rendkívül részletes felvételeket készíthetett. Pozsonyban kezdett fotózni, művészi felvételeit később számos szaklap közölte, és a nemzetközi fényképkiállítások közönsége is rendszeresen találkozhatott velük. A fényképezés szenvedélye és a közéleti elkötelezettség szerencsés kapcsolódásából érdekes néprajzi vonatkozású felvételei (mai kifejezéssel: szociofotók) maradtak az utókorra. De megörökítette a főhercegasszony Pozsony utcáit és tereit, társasága tagjainak időtöltését is, aminek hátterében a város környékének újabb és újabb részletei tűnnek fel. Ezekből a felvételekből válogat a Pozsonyi Kifli falinaptára.
Izabella az első világháború kitörésekor tette le a kamerát, és később sem tért vissza szenvedélyéhez. A család a háború után elvesztette pozsonyi otthonát, és Magyarországon, a magyaróvári Habsburgbirtokon telepedett le. Ennek köszönhető, hogy a főhercegnő értékes fotográfiai hagyatékát ma a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi.
Aki kapni szeretne a Pozsonyi Kifli 2017-es Pozsonyi naptárából (ami a társulás szellemiségének jegyében egyben Prešporský kalendár és Pressburger Kalender is), az vonuljon ki a ma kezdődő adventi vásárba, Pozsony Óvárosába, a Ferenciek terére. December 22-ig ott megtalálható a Pozsonyi Kifli standja, a civilek szektorában. (as)
Úgy vagyunk az újságírással, mint a hivatásos zenészek: fellépünk naponta a „kőszínházban", elegáns ruhában a hűséges, bérletes közönségünk előtt, vagyis eljuttatjuk a postaládákba, árushelyekre nyomtatott napilapként a fizetős Új Szót. És mondhatjuk azt, hogy kiállunk a mélyen tisztelt publikum elé a korzón is, kicsit könnyedebben szórakoztatjuk, elgondolkodtatjuk a közönséget, érzelmeket kiváltva az erre járó tömegből. Ez az előadás pontosan olyan szenvedélyes, mint a kőszínházi fellépés, ugyanúgy sok munkával jár, mégis ingyenes. Ha tetszett, hálásan fogadjuk adományát, amit a jelképes hegedűtokba helyezhet. Eddigi felajánlásait is szívből köszönjük az új hangszerekhez, a zenekar bővítéséhez, a repertoár kiszélesítéséhez: az ujszo.com naprakész működtetéséhez.
Ha támogatna bennünket, kattintson az alábbi gombra. Köszönjük.
Támogatom