„Három lyukat vertem a parkettába”

Miért változtattatok a Tóték végén?

Nem változtattunk rajta, csak egy kicsit továbbgondoltuk a történetet. A végén Örkény nem írt több instrukciót, de a rendezőnek az volt az elképzelése, hogy a helyzet attól még tart. Szerinte Ágikának gyilkolnia kell, de rám bízták, hogy kit, és én úgy éreztem, az apját ölné meg. Sokat beszélgettünk arról, hogy az őrnagy különböző jelmondatokat ültet el Ágikában, akit a diktatúra és az erőszak átformál. Erre nagyon sok utalás van a regényben és a színdarabban is. Ágika a családból a legfogékonyabb, őt bármiről meg lehet győzni, hiszen egy diktatórikus rendszerben a fiatalok követnek elsőnek egy új eszmét. Emellett megszállottan szerelmes az őrnagyba. Ágika mindig a legerősebb mögé áll be, és a katonatiszt még a tűzoltó apjánál is határozottabb.

A könyvben idősebb is, de nálatok fiatal az őrnagy.

Jobban ki akartuk emelni az ellentétet közte és Tót között.

De egyforma magasak is, míg a könyvben jóval alacsonyabb Tótnál. Neki épp emiatt kellett a szemébe húznia a sisakot, hogy ne nézzen át az őrnagy fölött. Nem volt akadály, hogy ezt a poént nem tudtátok használni?

A poén nem jött ki, ez így van. De Béres Attila rendező úgy gondolta, hogy ez az elnyomásban és a diktatúrában teljesen mindegy. Az őrnagy akármilyen hülyeséget kitalálhat, Tóték meg fogják csinálni. Habitusban és színészetileg tetszett a rendezőnek Oszlík Péter, akinél egyébként én magasabb vagyok, de a rendező szerint ez sem baj.

Milyen Ágika szerepét játszani?

Nagyon jólesik egy ilyen gyerekes, de valahol már felnövő kislányt alakítani. Rengeteget tanultam arról, hogyan lehet egy fiatalabb szerepben hitelesen visszahozni a gyermeki rajongást úgy, hogy közben mégse egy gyereket játsszak. Mindig mondják, hogy a véres bárddal úgy nézek ki, mint egy animekislány. A gyilkossági jelenetnél próbálom kikapcsolni az agyam, és nem gondolni arra, hogy nézhetek ki. Utána még a háttérben három nagyot kell csapnom a nehéz bárddal. Egyszer egy kultúrházban három lyukat vertem a frissen le- lakkozott parkettába. Nem lett belőle probléma, de gyorsan leléptem a tett helyszínéről.

És milyen számodra a WC-s jelenet, ahol Ágika megalázkodik az őrnagy előtt?

Azt nagyon szeretem. Ágika ott egy pillanatra azt mondja magában, hogy ő már nem kislány, hanem nő. A rendező először azt akarta, hogy csak gomboljam ki a ruhámat, de az nem lett volna elég határozott jel. Végül azt mondta, találjak ki valamit. ,,Ez jó lesz?” – és hátradobtam magam. ,,Tökéletes, Fanni, maradj ott!” – válaszolta. Ezeket a vicces jeleneteket a legjobb játszani.

Miért esett a Tótékra a színház választása?

Már régóta meg akartuk csinálni. A háború miatt választottuk: a Tóték a háborúról íródott, de közben dúl egy háború a családban is. Emellett vannak benne szórakoztató jelenetek, kötelező olvasmány és érettségi tétel is. Amikor a színház kiválasztotta ezt a darabot, még nem kezdődött az ukrajnai háború, de a júniusi bemutató idején már zajlott, így borzasztóan aktuális lett az előadás.

Tudsz adni ízelítőt, mivel készül a Jókai Színház?

Két kötelező olvasmányt is bemutatunk az idei szezon elején, a Koldusoperát és az Úri murit. Ezenkívül lesz Mefisztó, és év végén Daniel Majlingtól a Feltámadás. Az utóbbi kettőben benne is vagyok.

A színházon kívül újonnan Aszpikpatkány néven találhatunk meg a Spotifyon is, ahova nemrég kerültek fel a saját dalaid. Mikor és miért döntötted el, hogy zenét és dalszövegeket fogsz írni?

Már gyerekkorom óta több hangszeren játszom, de komolyabban a Covid alatt kezdtem el zenével foglalkozni. Nem hittem az online színházban, és akartam valami hasznosat alkotni, ezért mellékprojektként otthon zeneszövegeket írogattam. Kihívásként kitűztem magamnak egy célt: egy dátumig befejezni és kiadni hat dalt. Nagyon örülök, hogy sikerült. Gyakorlatilag az egész projektet egyedül csináltam. Másfél évig tartott, de nem dolgoztam rajta mindennap. Volt pár termékeny hónapom, de volt egy olyan fél év is, amikor nem foglalkoztam vele. A dalokhoz ihletet a személyes élményeimből merítettem, és szemezgettem az általam vagy a barátaim által kimondott mondatokból is. Például a legnagyobb slágeremet, a Rumos kávét az előzte meg, hogy a haverokkal voltunk egy bárban, és a kávéhoz rumot rendeltünk. Ez aztán egy fogalom maradt köztünk, egy délután pedig eszembe jutott, és szövegestül-dallamostul dal született belőle. De van olyan dalom is, amit hónapokig csiszolgattam. Névnek pedig valami nagyon elvontat akartam, olyat, ami nem köthető egyik más munkámhoz se. Az aszpikban retróérzés van: húsvétkor és karácsonykor a családban mindig aszpikokat – zselatinba beleöntött tojásokat és zöldségeket csináltunk. Régen divat volt ez a szocis kaja. Kocsonyás, és undorítóan néz ki. Én soha nem szerettem.

Mégis Aszpikpatkány vagy.

Igen. Hogy legyen a névnek állatias része is. Ennek köze van a zenék hangulatához is. Molnár Csaba filmrendező ismerősöm mondta nekem: tudta, hogy valahol őrült vagyok, de eddig nem találta, hol jelenik meg bennem ez a fura kis hülyeség, mert a lényem és a színházi munkám nem tükrözi. Miután meghallgatta a zenét, megértette, hogy ott. Úgy néz ki, az énemnek ezt a részét az Aszpikpatkányon keresztül tudom közvetíteni. Itt élem ki a gyereket magamban. Élvezem, hogy hülye zenéket írok, szintis dallamokkal és fura szövegekkel. Ha jól csinálnám, lehetne ebből egy másodállás.

Szóval innentől fogva énekesnő is leszel?

Nem akarok az lenni. Nem vagyok jó énekes, nem volt soha ilyen előképzésem, inkább zenészként tekintenék magamra. Talán lesz majd koncertem, ahol eléneklem a dalaimat, de elsősorban színész vagyok.

És színészként a zenei tudásodat a Trepp társulatban is felhasználod. Mesélj erről!

Most egy olyan, új darabon dolgozunk, amiben én nem játszom, hanem a zenét és a hangokat készítem el hozzá. Amiben még zenélni is fogok, az a Jókai Színházban a Lázár Ervin: Hapci király című mese. Oda pont olyan színészeket kerestek, akik tudnak hangszeren játszani. Attól se zárkózom el, bár ritkán történik meg ilyesmi, ha egyszer a színházon belül kellene egy darabba zenét komponálnom.

Van zenei példaképed?

Ez nagyon változó, de vannak olyan együttesek, akiknek a zenéihez hasonlókat szeretnék csinálni. Nagyon sokáig hallgattam a Ricsárd- gírt. Cserihanna dalaihoz is hasonlókat írok. Ezeket szeretem.

Bianka Biháryová