Harmincasok, ha összejönnek

Valamennyien valós személyekből, a rendezőnő ismerőseiből, barátaiból továbbstilizált figurák, s ez nyomot is hagy a filmen, hiszen valóban élő karakterek ismerhetők fel bennük, olyan tulajdonságokkal, megnyilvánulásokkal, vágyakkal, érzésekkel, amelyek nap mint nap visszaköszönnek az életben. Ezért is kaphatta a film a „realisztikus komédia” minősítést, bár ahogy a rendezőnő a sajtótájékoztatón elmondta, nem szeret semmiféle skatulyázást, illetve címkézést. Arra az újságírói kérdésre sem a várt klisének megfelelően válaszolt, hogy milyen hatással volt rá főiskolai mestere, Věra Chytilová. Nem konkrét tényeket és tételeket említett, csupán úgy reagált, hogy a tudatalattiban biztos ott a nyoma a személyiségének, ám maga Chytilová nem arra törekedett, hogy hatásokat ültessen el a diákjaiban. Szabad kezet adott, s inkább úgy irányítgatta a fejlődésüket, hogy teljességgel átlássák és tudják, mit miért csinálnak.

Dokumentarista elemei vannak a Tévelygőknek, a hat sors kibontásának, ám ahogy Rudolfová elmondta, a következő munkájával kapcsolatban azt se lehet bizonyosra venni, hogy ezt az irányt folytatja, vagyis a dokumentarizmus megmarad nála. A Tévelygőkben mindenesetre bevált a módszer, ezért érezzük, hogy akár mi is lehetnénk a figurák egyike-másika. Pedig a film csak azt az „állapotot” mutatja meg, hogy amikor a szülővárosukban egy találkozóra összejönnek, megvallják egymás közt, hogy ennyi év után sem tudják, merre is akarnak indulni az életben. Egy újabb elindulás kezdete a film. De hogy merre veszi az irányt, arról Rudolfová nem készül újabb filmet forgatni. Igaz, elismerte: évek múlva akár érdemes is lehetne visszatérni hozzá. Addig is érdemes megismerkedni e mostani sorstorzókkal, amelyeket a diplomafilm megmutat.