Harminc éve nincs köztünk Freddie Mercury

„Teljes életet éltem, ha holnap meghalok, nem érdekel. Tényleg már mindent láttam” – mondta David Wiggnek 1987-ben 41. születésnapján. Négy év múlva meghalt, és csupán egy nappal halála előtt ismerte el nagy nyilvánosság előtt, hogy AIDS-ben szenved.

Farrokh Bulsara néven született Zanzibáron, 1946-ban, párszi indiai családba. Tanulóéveit Indiában töltötte, 1964-ben érkezett Angliába, és 1971-ben alakult meg a Queen. A zajos siker 1975-ben az A Night At The Opera című lemezzel érkezett el. Dalaikkal kitörölhetetlen nyomot hagytak a könnyűzene történetében. A zenekar hangzását Brian May jellegzetes gitárjátéka mellett Mercury éneke határozta meg – övé volt a rockzene egyik legegyénibb hangja, akár operaszínpadokon is megállta volna a helyét. Vonzódott is ehhez a műfajhoz, ami szerzeményeinek zenei világában és a koncertek külsőségeiben egyaránt megnyilvánult. Excentrikus színpadi megjelenésével sokkolta a nézőket, hol rövid hajjal és bajusszal macsóra vette a figurát, hol bőrjelmezben énekelt, de a közönség így is, úgy is imádta.

A párkapcsolatai nem sültek el jól, saját bevallása szerint ennek oka az ismertsége volt. „Azt hiszem, kezelhetetlen vagyok. Felfalom a partnereimet, megsemmisítem őket. Azt szeretném, hogy úgy legyen, ahogy én akarom" – mesélte Wiggnek, aki jó barátja volt, számos interjút készített vele. 

Utolsó szerelme egy ír férfi, Jim Hutton volt, aki ott ült a halálos ágyánál, és életrajzi könyvet is írt róla. A barátai szerint Mercury maga döntött arról, hogy véget vet szenvedéseinek, és azt kérte, hogy ne adjanak neki több gyógyszert, melyek meghosszabbították volna betegségben töltött idejét. Ő volt az első jelentős rockzenész, akit az AIDS vitt el, így halála világszerte hatalmas megdöbbenést okozott, pályatársai néhány hónappal később hatalmas koncerttel tisztelegtek emléke előtt.