Harapások a Zsemléből

Az ötlet rendhagyó és remek: a felkért szerzők négy héten át hetente küldtek a lapnak egy-egy verset, amelyek összefüggnek, továbblendítik a gondolatokat, érzéseket, egymásba kapaszkodva alkotnak egészet. Az egyetlen megkötés – vagy inkább kihívás – az volt, hogy az Irodalom és.... cím kipontozott helyét valamivel kiegészítsék. Van itt Irodalom és idegenség (Fekete Anna), Irodalom és lomtalanítás (Nagy Hajnal Csilla), Irodalom és kert (Weiner-Sennyey Tibor), Irodalom és egy tüzes gombostű a fejbe (Terék Anna), hogy csak néhányat soroljunk. 
Ilyen antológia tudomásunk szerint nem készült még a magyar nyelvterületen. Ez azért is fontos, mert manapság nem igazán „trendik” az antológiák, sem a kiadók, sem az olvasók körében. A Madách Egyesület vezetője, Csanda Gábor a pozsonyi könyvbemutatón elmondta, hogy 1995-ig szinte futószalagon jelentek meg nálunk az antológiák, ám a bennük szereplő alkotók nem mindig voltak érettek arra, hogy műveik ilyen formában is az olvasók elé kerüljenek. Aztán hosszú csend következett, emiatt (is) robbant akkorát a Zsemle prózaantológia tíz évvel később. 
Mivel a magyar könyvkiadás állami támogatása továbbra is döcög, ez az antológia egy három-négy évvel ezelőtti állapot lenyomata. Az akkoriban kezdőnek számító szerzők közül azóta például többen futottak be komoly karriert, már amennyire költőnek lenni karriert jelent manapság. Sőt, meglehet, hogy páran már saját akkori teljesítményükkel sem elégedettek. A pozsonyi bemutatón részt vevő Juhász Tibor például elárulta, hogy az antológiában szereplő versei egyszerre képviselik azt a lírai nyelvet, amelyet azóta elhagyott, és az új utat, amelyet akkoriban keresgélt és szerencsésen megtalált. Az üstökösként érkező, költőként és íróként egyaránt elismert salgótarjáni származású szerző három éve tudta meg, hogy létezik Szlovákiában egy Irodalmi Szemle nevű folyóirat. Amikor Pozsonyban járt a Palócföld szerkesztőségével egy lapbemutatón, Szalay Zoltán, a Szemle akkori főszerkesztője megkérdezte tőle, lenne-e kedve verseket küldeni nekik. A megszorítás csak annyi volt, amennyi a többi szerzőnél. Juhász Tibor az Irodalom és lakásbelsők címet választotta, és – régi költői nyelv ide vagy oda – markáns helyzetábrázolásai, sokat sejtető, szinte filmszerű pillanatképei, valamint a szociológiai szintű érzékenység szerintünk azonnal felismerhetővé teszi az egyedi hangú szerzőt. 

2015 óta sok minden változott az Irodalmi Szemle háza táján: Mizser Attila személyében új főszerkesztő érkezett, Száz Pált pedig Nagy Csilla váltotta a szerkesztői munkakörben. Ő állította össze a Zsemle II. antológiát a Szalay által hátrahagyott anyagból. A bemutatón Nagy Csilla elmondta, hogy ez a kötet a magyar irodalom egészét próbálja lefedni, földrajzilag és a stílusokat illetően is. A legtöbb szerző magyarországi, de vannak köztük erdélyiek és hazaiak is, például a füleki Mizser Attila, aki ezúttal nem főszerkesztőként, hanem költőként volt jelen a bemutatón. Szerinte kifejezetten jót tesz az alkotó embernek, ha határidőre kell elkészülnie egy szöveggel. Ő az Irodalom és hallgatás címet választotta, szinte ösztönösen, mivel épp akkoriban állította össze a Cselek hallgatásra című verskötetét.
Az Irodalmi Szemle online rovatát jelenleg Nagy Hajnal Csilla szerkeszti, továbbra is készülnek a „zsemlék”, amelyekbe élvezet beleharapni. Csanda Gábor azt ígéri, lesz folytatása az antológiáknak, hiszen egészen egyedi módon jelennek meg benne a kortárs irodalmat jellemző trendek, stílusok, nézőpontok. És bár a régi szép időket nem lehet visszahozni, az egyszerre induló írók, költők ma már nem lépnek fel „nemzedékként”, sőt, a közös antológiákban szereplők gyakran nem is ismerik egymást személyesen, Csanda hasznos megjelenési formának tartja az antológiát. Lehet közös felolvasóesteket szervezni a szerzőknek, a szakma hamarabb megismeri a nevüket, mintha csak folyóiratokban publikálnának, erősítik egymást, és az iskolákban is jó szolgálatot tesz egy-egy kortárs antológia, például amikor a magyartanár szavalóversenyre keres szöveget a diákjainak. 
Még nem tudni, mikor kerülhet a könyvesboltok polcaira a beígért Zsemle III., csak annyi bizonyos, hogy nem idén – 2019-ben ugyanis csupán két kötetet tud megjelentetni a hajdan volt Madách Posonium romjain küzdő Madách Egyesület, amelynek legfőbb feladata az Irodalmi Szemle kiadása. Addig is érdemes olvasgatni a Zsemle rovatot a lap online verziójában.