Hangulatok Sziditől

Karádi, Hernádi, Kishonti, de ha a szlovák oldalt nézzük, akkor Hana Hegerová – talán csak hozzájuk lehetne hasonlítani, de szerencsére védjegye van már kezdetektől.

S ha egy üzlet beindul… Filmekben, de színházi előadásokban is dalra fakadt, anyaszínházában, az Astorkában még Roman Polák Gorkij-adaptációját is végigénekli, míg önálló estjei kész színházi előadássá nemesednek. Aki volt ilyenen, az tudja.

Kerekes Vica mellett talán csak ő tudta annyira kihasználni azt, hogy hármas kultúrába született, ma már Csehországban talán népszerűbb, mint Pozsonyban. De nem lett hűtlen anyanyelvéhez sem.

2001-ben jelent meg első önálló lemeze, Divý mak címmel. S ahogy a későbbi önálló lemezein is, Milan Vyskočáni Vyskočko (zeneszerző) és Peter Lipovský (dalszövegek) voltak az alkotótársai. 2003-ban jött a Punto Fijo, majd külsőleg (a borítóra gondolok) is megújulva 5 év múlva a Pod obojím. Új, illusztris dalszövegírót is „találtak” Petőfi Sándor személyében. A Valahogy című dalt Szidi a szüleinek ajánlotta. Petőfi, úgy látni, bevált, mert a napokban megjelent Do vetra című albumon már két szám szövegét (Három fiú, Fiam születése) is jegyzi. Egy-egy dal erejéig „csatlakozik” még hozzájuk Lope de Vega, a spanyol klasszikus és Michal Horáček is. És nincs abban sem semmi meglepő, hogy egyes dalok csehül hangzanak el. És nem véletlenül fedezte fel őt magának a zseniális Petr Hapka, akinek melankolikus, a világ apró-cseprő dolgait megörökítő világában nagyszerűen elfér Tóbiás Szidi hangja is.

Nem egyebek ugyanis ezek a számok, mint hangulatjelentések szürrealisztikus világunkról, megzenésített és megénekelt chagalli képek, szeretet után kiáltó egypercesek. Hisz ahogy énekli egyik dalában, „olyan kevés a szeretet, amit kapok tőled, hogy azzal semmire se megyek”. Mégis, Tóbiás Szidi dalai megnyugtatnak, szinte észrevétlenül töltenek fel energiával.

Juhász Dósa János