Hajsza a gyilkosok ellen - egy bombatámadás az áldozat szemszögéből

A Sötétben alapját a 2000 és 2007 között Németországban egy neonáci sejt által elkövetett, tíz ember életét kioltó gyilkosságsorozat, a rasszista indíttatású dönergyilkosságok adják. A merényleteket török és kurd kisemberek ellen követték el, s a rendőrség a gyilkosságokkal a török és a kurd maffiát gyanúsította.

Fatih Akin egyetlen, egy müncheni török üzletember ellen elkövetett merényletre koncentrál. Bár a történet jelentős részét kitevő nyomozás és a bírósági per mozzanatai az ügy akkori valóságos megítélését és hátterét tükrözik, a film gerincét adó személyes történetben nagyon sok a fikció.

A merényletet, valamint az igazságszolgáltatást az áldozat, a német Katja Sekerci (Diane Kruger) szemszögéből láttatja Akin mozija. Katja török származású férje, Nuri (Numan Acar) üzlete ellőtt bombát helyeznek el, s a robbantásban nemcsak a férj, hanem a vele lévő kisfiuk is életét veszti. A nő a kezdetektől fogva meg van győződve arról, hogy a merényletet neonácik követték el, a rendőrség azonban maffiaviszályokra, illetve muszlim vallási nézeteltérésekre gyanakszik. A nyomozók sokáig kutakodnak a férj, Nuri drogkereskedő múltjában, ezen a vonalon keresik az elkövetőket; maffiaviszályokat és leszámolást vélnek a gyilkosság hátterében. Katját és elhunyt hozzátartozóit sokáig úgy kezelik, mintha nem áldozatok lennének, hanem felelősek lennének a támadásért. Még azután is, hogy megtalálják a vélt elkövetőket. A bírósági tárgyalás is inkább a német–török házaspár múltjából előráncigált drogügyletekre fókuszál – ez is hozzájárul, hogy végül felmentik a gyanúsítottakat. A tárgyalás traumatikus időszaka után Katja nem nyugszik, saját kezébe veszi a dolgokat, férje és kisfia gyilkosainak megbüntetését.

Fatih Akin három, műfajilag (krimi, tárgyalótermi dráma, thriller) és hangulati-képi világában is jól elkülönülő részre tagolja a történetet. Az első, a Család bemutatja Katja szeretteit, a merényletet, majd a nő fájdalmát és vívódását, kiemelve, hogy a családjában sincs mindenki egy véleményen vele; például az édesanyja nem fogadta egyértelmű örömmel a török férfival kötött házasságát. Az erős lelki vívódás, a fájdalom és a tehetetlenség megnyilvánulásainak képeit mutatja ez a bevezető rész, amely alatt egyfolytában zuhog az eső – még a benti jelenetekben is hallható-látható az ablakon keresztül. A második rész, az Igazság a pert közvetíti tárgyilagos hangnemben a tárgyalóterem zárt, rideg teréből.

Fatih Akin soha nem fekete-fehéren, egyoldalúan mutat be feleket, személyeket, helyzeteket, ezúttal sem. Az első részben Katja édesanyja képviselte az ellen- vagy másfajta véleményt, a középső szakaszban pedig a férfi vádlott tanúként megidézett apja (az egyik legmegdöbbentőbb, legerősebb, leginkább szavahihető, figura): nyersen és nyíltan elítéli fia náci nézeteit, és ellene vall. (Mindössze az ő vallomása mond el valamit az elkövetőkről, a film egyébként nem árul el semmit a támadás motivációjáról.) Az áldozatokat is esendő és nem hibátlan, feddhetetlen múltú személyeknek ábrázolja Fatih Akin: Katja és Nuri börtönben fogadtak egymásnak örök hűséget. A férfi drogügyletek miatt ült, feleségének pedig drogproblémái voltak (még a merénylet után is használt drogot).

A befejező rész, a Tenger támaszkodik a leginkább fikcióra. Kemény, drasztikus igazságszolgáltatással, de erősen vitatható megoldással végződik a sztori. Ennek ellenére a Sötétben érett, pontosan kidolgozott, szépen végigvezetett, logikusan építkező, karaktereiben is hiteles, sodró erejű alkotás. Nem véletlen, hogy Golden Globe-ra is jelölték a legjobb idegen nyelvű film kategóriában, Diane Kruger pedig megkapta a legjobb színésznőnek járó díjat a tavalyi cannes-i filmfesztiválon.