Ha Petőfi Insta-sztár lett volna

A költő születésének kétszázadik évfordulója alkalmából számos Petőfi-életművel foglalkozó kötet jelent meg a közelmúltban. És míg az évforduló kapcsán kiemelkedő irodalmi személyiségek, szerkesztők és könyvkiadók értekeznek Petőfi költészetéről és a köztudatban élő Petőfi-kép újraértelmezésének fontosságáról, jó hír, hogy a Móra Könyvkiadó a fiatal korosztályról sem feledkezett meg. A Miklya Luzsányi Mónika tollából származó, Oravecz Gergely illusztrációival ellátott könyvecske a fiatal tinikhez szól elsősorban – tehát ahhoz a korosztályhoz, akik épphogy maguk mögött hagyták a gyerekmesék világát, akik lassan elkezdtek a mesebeli hősökön és a családtagjaikon túl keresni maguk számára példaképeket. Míg ez a folyamat felnövéstörténetünk természetes szakasza, ezt a generációt kissé más feltételek fogadják, mint az eddigieket. Ez a generáció a közösségi média világába toppan be ilyenkor, az Instagram-sztárok és youtuberek világába, ahol szinte bárkiből válhat sztár, illetve ahol bárki sztárolhatja magát. A Petőfi, a sztár című, rajongói kézikönyvnek titulált kötet ezt a tényt próbálja a javára fordítani.

Emlékszünk az alap- és középiskolás irodalomtankönyveinkre? Generációmmal és a tőlem idősebbekkel is valószínűleg megegyeznénk abban, hogy vizuális szempontból nem alkottak kiemelkedőt. Minden egyes irodalmi személyiséget taglaló fejezet elején találtunk egy portrét az illetőről – általában egy korabeli grafika, karcolat, festmény, a huszadik századiaknál pedig fotó fekete-fehér másolatát. Ez az egyik első akadálya annak, hogy a diákok magukénak érezzék az irodalmat. A mai vizuális-virtuális világban felnövőknek még nehezebb a dolguk: mit is kezdjen az Insta-sztárok és tiktokozók világához szokott tini egy szürke dolmányos, távolba révedő bajszos férfiú portréjával, ami, valljuk be, mai szemmel nézve nem éppen az illető előnyös vonásait emeli ki? Az illető bizonyára nem sok lájkot kapna, ez az első találkozás pedig meglehetősen nehezíti azt, hogy a diákok azonosulni tudjanak az irodalmi személyiséggel, amelyhez jó eséllyel csatlakoznak a történelmi kor távolságából adódó problémák, melyek tovább gátolják az értelmezést, a szerethetőséget. Hiszen ahhoz, hogy megértsük egy-egy költő, író életművét, meglehetősen jól kell ismernünk a kor történéseit és szokásait.

Miklya Luzányi Mónika kötete úgy kerüli meg ezeket az akadályokat, hogy egy ízig-vérig mai jelenséget helyez középpontba: a sztárságot. A választás azért is szerencsés, mivel Petőfi alakja tekinthető a magyar kultúrtörténet első közéleti sztárjának. És amint arra a könyvecske igyekszik rávilágítani, Petőfi több vonásában is hasonlít a mai sztárokra, mint azt elsőre gondolnánk. Ilyen például, hogy ütős művésznevet választott (bár több névvel próbálkozott, a könyvből az is kiderül, milyenekkel), hogy befutott az első slágere (az 1843-ban, azAthenaeumban közölt Távolból), illetve hogy a költőt pályája elején többen támogatták, amit mai szemmel menedzseri ténykedésnek is vehetünk. Többek között Vahot Imre, aki nemcsak a János Vitézt publikálta, hanem az ő marketingötletének köszönhetően jelent meg Petőfi többször népviseletben, hogy a költői imidzsét így építse. Apropó, divat: a könyvecskéből az is kiderül, hogy Petőfi komoly influeszernek számított az öltözködés terén is, hiszen míg a korabeli hölgyek és urak a bécsi, párizsi és londoni divatot követték, Petőfi nyomán terjedt el a magyaros viselet trendje.

A kötet azonban nemcsak a sztárságról szól, hanem a költő egész életét felöleli. Bár a rövid blokkokba rendezett szövegecskék első pillantásra nem szolgálnak részletes tényekkel, ennek ellenére az, akik végigböngészi a könyvecskét, meglepően sok információt csipegethet össze a költő életpályájával kapcsolatban. A könyv Petőfi születésétől követi nyomon a költő életét – megtudhatjuk, hogy a kis Petőfi igazából ugyanolyan rosszcsont volt, mint bármelyik mai gyerkőc, hogy kis lurkóként igazi bandavezér volt, sőt bepillanthatunk képzeletbeli ellenőrzőjébe – azaz elolvashatjuk, mit írtak volna róla tanárai, ha használtak volna abban az időben ellenőrzőkönyvet – rövidke vándoszínészi pályafutását pedig egy képregényben követhetjük nyomon. Majd megcsámcsogjuk a költő szerelmi életét és botrányait, meglátogatjuk a pesti kávéházi világot, külön figyelmet fordítva a forradalom kitörésénél fontos szerepet betöltő Pilvax kávéháznak, mielőtt megnéznénk, milyen lett volna, ha Petőfi posztol a forradalomról. Végül pedig, rövid, tömör, de mégis informatív képet kapunk a költő halálát övező teóriákról is.

Egy dolgot nem találunk a könyvecskében: Petőfi költeményeit. Ezzel a szerző elejét veszi a szigorúan életrajzi olvasat dilemmájának, amivel máig sok lurkó kedvét veszik el a tankönyvek az olvasástól. Bár a könyv sok helyen tartalmaz utalásokat a költő írásaira, sőt játékosan megszólítja az olvasót azzal, hogy feltesz egy kérdést, és annak megválaszolására egy bizonyos költemény elolvasását ajánlja a figyelmébe – ez alapvetően egy életrajzot bemutató könyv. Azzal, hogy Petőfi munkáit máskor és máshol kell elolvasnunk, teret enged a gyerkőcök fantáziájának, hiszen nem akarja a szigorúan vett biográfiai olvasatot ráhúzni a költeményekre. A könyv tehát remek támpontot szolgáltat ahhoz, hogy a gyerekek megismerkedjenek a szerző szellemiségével, anélkül, hogy szájbarágósan az olvasóra kényszerítené az egyes versek olvasatát.

Ez a kötetecske nagyszerű plusz anyagként szolgálhat az irodalomórákon, de nem csak az iskolapadban ücsörgő gyerkőcökhöz szól – más alkalomból se féljünk a gyerkőcök kezébe adni ezt a játékosan informatív olvasnivalót a tinikorba lépők számára.

Miklya Luzsányi Mónika: Petőfi, a sztár: Rajongói kézikönyv. Móra Könyvkiadó, 2023.