Gyurkovics Gábor az idei díjazott

Tőzsér Árpád, Szigeti László, Fónod Zoltán és Dobos LászlóPetrik Zsolt felvételeGaramkövesd. A Párkány melletti faluban pénteken egész napos programmal emlékeztek meg Gyurcsó István költőről és a község másik neves szülöttjéről, Hubik István műfordítóról. Garamkövesd központjában, az 1984-ben, Dunaszerdahelyen elhunyt költő és kultúraszervező mellszobránál többek közt a család, a Gyurcsó István Alapítvány kuratóriuma, a Magyar Köztársaság pozsonyi konzulátusa, az Irodalmi Szemle és a Madách Posonium küldöttsége, a Csemadok országos, járási és helyi illetékesei, a párkányi gimnázium, valamint a garamkövesdi önkormányzat is elhelyezte a tisztelet és az emlékezés koszorúit. Dobos László író ünnepi beszédében felidézte a szlovákiai magyar irodalom háború utáni helyzetét, megjegyezve: annak ellenére, hogy esztétikai szempontból a sematizmus és a dogmatizmus évei voltak ezek, s az induló nemzedékek egyfajta plebejus indulattal és naiv felszabadultság-érzéssel léptek a líra porondjára, mégis ennek az időszaknak köszönhetjük Dénes György, Veres János, Bábi Tibor, Gály Olga jelentkezését, majd 1955-ben Gyurcsó Istvánét, aztán Tőzsér Árpádét, Csontos Vilmosét. Dobos megállapította: csak Fábry Zoltán Kevesebb verset, több költészetet című eszméltető írása után fordult igazán a szlovákiai magyar irodalom a minőség irányába. A koszorúzás után a megjelentek Hubik István szerkesztő, jogász, műfordító emléktáblájánál tisztelegtek, ahol a család nevében Hubik István fia is lerótta kegyeletét. A késő délutáni órákban, a kultúrházban adták át a dunaszerdahelyi Gyurcsó István Alapítvány díját – az évente odaítélt pénzjutalomban egy-egy tehetséges helyi diák, fiatal részesül. Idén Gyurkovics Gábor kosárfonó kapta a díjat. Huszár László, a kuratórium titkára Gyurcsó Istvánt méltatva kiemelte a költő közéleti szerepvállalását is, megállapítva: szervezői tehetsége, személyes, emberi hozzáállása nélkül többek közt a Szőttes és a Szlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara sem jöhetett volna létre.

A Gyurcsó-emléknapon szavalóversenyt is rendeztek, ahol szlovákiai magyar költők műveit hallhatta a közönség, idén Barna Gergely, a párkányi nyolcosztályos gimnázium diákja, valamint Fazekas Réka párkányi és Mód Gergely esztergomi ferences gimnazista bizonyult a legjobbnak. A helyi óvodások a koszorúzáskor Gyurcsó István gyermekverseiből is ízelítőt adtak. Délután M. Nagy László fotóriporter Életút című tárlatát nyitották meg, továbbá Kürthy Lajos előadóművész, Bodonyi András és Köpöncei Csilla verses-zenés öszszeállítása, valamint a párkányi Szivárvány Kórus fellépése tarkította a programot. Mokos Attila színész Dobos Lászlótól olvasott fel. Bodonyi Andrásék megzenésített Tőzsér Árpád-versekkel is üdvözölték a Kalligram Kiadó igazgatójával, Szigeti Lászlóval érkező költőt, akik Fónod Zoltánnal és Dobos Lászlóval vettek részt egy kerekasztal-beszélgetésen.

S főképp ez utóbbi kapcsán jegyezzük meg: a jövőben nem ártana az irodalmi beszélgetéseket felkészülten, frissen, érdekesen vezetni, a programokat pedig nem afféle koszorúzási toldalékként, időkitöltő garnírungként tálalni. Mert bármilyen nemes is a szándék, s bármiféle objektív nehézség is adódik a szervezők részéről, az eredmény méltatlan és lehangoló. (buch)