Gyöngyöket terem a mély

Kiki és Alex, a két egyetemista lány „iszonyú viszonya” a román filmbenMásodszor rendezett nemzetközi filmünnepet a város, a szervezők pedig másodszor is kitettek magukért. Igényesen válogattak az idei, valamint az elmúlt egy-két év terméséből. Pécsett nem volt rossz film, legfeljebb néhány gyengébb, mint a kínálat zöme. A magas színvonal ugyanis követelménnyé vált a szervezők szemében. Terveik szerint ugyanis Pécs a közeli jövőben a kontinens új generációinak találkozópontjává válhat, ezáltal pedig az egyre inkább együttműködő európai filmközösség egyik fontos fórumaként is működhet majd. Rangos rendezvénysorozatként a fiatal tehetségek érdekeit képviselheti, az európai kooperációra egyre jobban nyitó magyar és más nemzetek filmgyártása számára több lehetőséget, kitörési pontot nyithat meg.

Ezt jelezték azok az alkotások is, amelyeket az elmúlt napokban láthattak a filmünnep nézői. Például Ognyen Szvilicsics horvát filmje, a Bocs a kung fu-ért, amelyben Mira, a huszonéves németországi vendégmunkás a balkáni háború után terhesen, de férj nélkül tér haza szüleihez. Szigorú anyja gyorsabban beletörődik a történtekbe, mint vaskalapos apja, egyedül az öccse az, aki rosszízű megjegyzés nélkül viszonyul hozzá. Leleményesek a szülők. Hogy elhárítsák a falu kíváncsiskodását, és a „szégyent” is elkerülhessék, özvegynek hazudják a lányt. ĺgy aztán férjjelölt is akad, ám az igazi bonyodalmak a gyermek megszületésével kezdődnek. Az ugyanis csak a kórházban derül ki, hogy a csecsemő apja távol-keleti. Ami újabb szégyen a nagyszülők szemében. De még mielőtt Mira magyarázkodni kezdene, fogja a gyereket, és viszszamegy Németországba. Majd két-három év múltán látogat csak újra haza, amikor már a helybeli férjjelölt is túltette magát azon, hogy Mira fia „sosem fog kifehéredni”, és ismét jelét adja komoly szándékainak. Az áldozatból végül is hős lesz, humor és tragikum úgy keveredik a filmben, hogy a végeredmény mindenképpen megnyugtató. Mármint Mira szempontjából. A történet ugyanis végig erős érzelmeket kavar a nézőben.

Utolsó tíz percét leszámítva a lengyel Jan Hryniak alkotása, A harmadik is jól adagolja az izgalmat. Adott egy harmincas, újgazdag házaspár, Ewa és Pawel, akik komoly válságban lévő kapcsolatuknak úgy adnak még egy esélyt, mint Nicole Kidman és férje a Halálos nyugalomban. Kimennek hajókázni a tengerre. S akárcsak Kidmanék, ők is felvesznek maguk mellé egy harmadikat. Innentől fogva már vagy egy bűnügyi thrillert, vagy egy misztikus drámát sejt előre a néző, hiszen minden jel arra utal: a hullámok közül kihalászott középkorú férfi vagy végérvényesen tönkreteszi a házaspár kapcsolatát, vagy elcsábítja a nőt, s utána végez vele, vagy... a történések láttán több más csúfos vég is kínálkozik. Mint Kidmanék hajóján Billy Zane által. Hryniak azonban csak megfeszíti a húrt, de nem engedi, hogy elpattanjon. A tragédia ugyanis nem a titokzatos harmadik (Marek Kondrat) személyéhez kötődik, hanem már jóval előbb megtörtént a filmben, még mielőtt a nézői lettünk volna az eseményeknek. A „nagy átverés” azonban nem ez, hanem a film utolsó tíz perce, amelyben minden annyira összekuszálódik, hogy a végén már értetlenül bámuljuk a vásznat, és csak abban reménykedünk: akármi történt is, a rokonszenves pár együtt marad.

Veszedelmes viszonyok helyett „mindössze” Iszonyú viszonyokat ígért a román Todor Giurgiu, de még ez a megjelölés is erősnek tűnik az egyetemista Kiki szerelmi kapcsolatára. A lány előbb a saját bátyjával keveredik ágyba, aztán fokozatosan beleszeret bájos csoporttársnőjébe, aki „veszi is a lapot”, ám a végén, sértettségében szakít vele. Romániában állítólag hangos botrányokat kavart a film, Európa fesztiváljain azonban szép csendben gyűjtögeti majd a jó pontokat.

Sokkal hangosabb sikerre számíthat a világban Jan Cvitkovics szlovén rendező alkotása, a Sírugrók, amelynek kulcsmondata: „Mindenki a mennybe szeretne jutni, de senki nem akar meghalni”. Az én kis falum című zseniális Menzel-mű szlovén változata ez a film, ám Kusturica hatása is szemmel látható. Csupa elesett figura, csupa csodabogár, akiknek életébe sem a szél, sem a vihar nem visz változást. Nincs is összefüggő története a filmnek, inkább csak színes epizódokból, rövidke zsánerképekből áll, de úgy mutatja meg a helybéliek hétköznapjait, hogy abban van valami abszurd is, szívbemarkoló is, siralmas is, mulatságos is. Egyik hőse gyászbeszédek írásával keresi a kenyerét, a másik, az ő szűkszavú barátja meg csak úgy csetlik-botlik mellette a történések során. Megejtő, szívet melengető film a Sírugrók, bár a végén szörnyűséges drámát lát a néző, valami olyat, amit a halál témájában mozivásznon eddig talán nem is látott még soha.

Versenyen kívül mutatták be Vecsernyés János friss rendezését, a Kertész Imre regénye nyomán készült Emeletet. Ez az alkotás majd a februári budapesti szemlén mérettetik meg igazán a magyar filmek mezőnyében. Egy biztos: Pécsett még a legjobbnak megítélt külföldi művet is sikerült maga mögé szorítania. Több értéket is fel tud mutatni az Emelet: egy feszültséggel teli emberi drámát, lenyűgözően tiszta képi világot, egységes stílust, és a legkisebb szerepben is remek színészi alakítást. Haumann Péter, Takács Katalin, Haumann Máté, Iglódi István, Fekete Tibor, Csuja Imre, Czukor Balázs, Rátóti Zoltán és Kovalik Ágnes – élükön Vecsernyés Jánossal és az operatőr Lajos Tamással – a magasba emelik a Nobel-díjas író eddig nem nagyon ismert, Detektívtörténet címmel megjelent kisregényét. Pécs fiatal fesztiválját ez avatta igazi ünneppé.