Gyertya s. k. – hangulat, pillanat, varázs

Dísz, a szoba berendezési tárgya, a romantika egyik alapköve és rettentő hasznos dolog áramkimaradás esetén. Ez utóbbit leszámítva manapság az egyik legfelkapottabb ajándéktárggyá nőtte ki magát a gyertya, mely nemrég még elvétve kapott szerepet az életünkben, ebben az elektronikával teletűzdelt korban.

Ma már hatalmas választékban kaphatóak illóolajokkal „pácolt” gyertyák is, melyek meggyújtásuk után kellemes illatfelhőbe burkolják az adott helyiséget. Például valószínűleg nagyobb hatást gyakorolhatunk szívünk választottjára, ha gyertyánk az ő kedvenc rózsaillatát árasztja, s ugyancsak hangulatos, ha karácsony ünnepén a fán fenyőillatú gyertya ég. Persze, akadnak, akiknek ez sem elég. Nekik a gyertyakészítők feltalálták a sokszínű, mintás, foltos, piramis, gömb, oktaéder, meg a jó ég tudja, miféle formájú gyertyákat. Ezekkel a műremekekkel előfordulhat, hogy egyáltalán nem gyújtják meg őket, mivel esztétikai értékük sokkal nagyobb, mint a meggyújtásukkal előidézhető hatás.

Aki egyedi ízléssel rendelkezik, és nem talál magának megfelelő gyertyát, annak azt javasoljuk, készítsen saját kezűleg! Nem állítható, hogy elsőre sikerül, de jó kis kikapcsolódás, amely néha még sikerélménnyel is párosul. Az ember vesz a szaküzletben öntőformát, paraffint, sztearint, festéket, méhviaszt. A sztearin a gyertya keménységéhez kell – 50 dkg paraffinhoz 3 evőkanálnyi –, a méhviasz meg az égési idő megnövelése céljából szükséges. Ha színes gyertyát akarunk, akkor a sztearinhoz keverjük a festéket. Egy nagyobb és egy kisebb lábast vegyünk elő – a nagyba víz kerül, abba pedig a kisebb lábas (melybe a paraffint teszszük), majd az egészet hevítsük 98 fokra. Ha ez megtörtént, a meleg paraffint öntsük az előzőleg 45 fokra melegített és szilikonnal bepermetezett fém vagy üveg öntőformába. Díszes gyertyához műanyag formát használjunk. A kanóc a gyertyához képest ne legyen túl vékony, mert az olvadó viasz eloltja a lángot, de túl vastag se, mert akkor meg füstölni fog a végtermék. A még puha gyertyába szúrjunk kötőtűt, kössünk csomót a kanóc végére, majd alulról húzzuk bele a gyertyába. Ha megvagyunk, olvasztott viasszal öntsük ki a lyukat, majd zárjuk le egy gyurmával. A forma tetején keresztben feszítsünk ki egy drótot, és a kanócot feszesen kössük hozzá. Lassan öntsük bele a paraffint, hogy ne legyenek buborékok, majd egy vödör vízben hűtsük fél óráig, majd hagyjuk hűlni. Másnap, amikor kiveszszük a formából, bedörzsölhetjük festékkel, amivel kiemelhetjük a gyertya kidomborodó mintáit. Persze, lehet mártogatni is, ez azonban elég macerás dolog, minden egyes mártogatás után meg kell várni ugyanis, míg a bemártott kanócra ragadt paraffin megszilárdul. ĺgy azonban készíthetünk réteges gyertyát, amit az eltérő színű paraffinba való mártogatással érhetünk el. A végső fényes réteget úgy kaphatjuk meg, ha felmelegítjük a paraffint 92 fokra, bemártjuk, majd hirtelen hideg vízbe teszszük. 100 fok fölé nem szabad hevíteni a viaszt, mert füstölni kezd, megbarnul, ráadásul igen gyúlékony. Igaz, végül is ezért használunk gyertyát. (Petya)