Gyermekeink birodalma

A gyermeknek, legyen kisbaba vagy serdülő, szüksége van egy nyugodt kis szigetre, mely csak az övé. A gyermek környezete árasszon nyugalmat, nyújtson biztonságot, de egyidejűleg ösztönözzön játékra, legyen inspiratív, segítse a fejlődést, a tanulást, fejlessze lakója értelmét, fantáziáját, kreativitását.

A gyerekeket körülvevő tárgyak és játékok legyenek érdekesek, figyelemfelkeltőek, ugyanakkor biztonságosak.

Ehhez nem kell feltétlenül vagyonokat költenünk mindenféle modern, minden igényt kielégítő csodabútorra, szuperszonikus játékokra. A gyerekszoba az a helyiség, amelynek kialakításakor abszolút elengedhetjük a fantáziánkat, és kiélhetjük kreativitási és művészi hajlamainkat: itt aztán korlátlanul jöhet a színek, a vidám formák, figurák kavalkádja. A gyerekek imádják az élénk, kontrasztos színeket: bár bájos, próbáljunk ne csak rózsaszínre és a világoskékre hagyatkozni. Újítsunk fel régi bútorokat, tegyük egységessé az őket tarkító fantázialényekkel és motívumokkal. Sőt, ha gyermekünk már nagyobbacska, vegyük be őt is az előkészületekbe! Hagyjuk, hadd fessen csigabigát a falra, vagy hagyja színes kézlenyomatát a komódfiókon.

Míg a felnőtteknek a lakás különböző helyiségei mind más-más funkciójú élettérül szolgálnak, a gyermekek kis életének legnagyobb része mind egy szobában koncentrálódik. Itt alszanak, játszanak, tanulnak, barátkoznak, kúsznak-másznak, olvasnak, rajzolnak, és itt tárolják végeláthatatlan gyűjteményeiket is. Ezért nagyon fontos jól megtervezni csemetéink zugát, hogy minden funkciónak meg tudjon felelni, mégis kényelmes, könnyen rendben tartható és még jópofa is legyen.

Gondolkozzunk szeparált kis sarkokban kuckókban: ha van külön tanulósarok, játszósarok, alvókuckó stb., elkerülhetjük, hogy a gyerekszobában kaotikus állapotok uralkodjanak el.

Ahogy nő a gyermek, úgy kell vele együtt alakulnia lakóterének is. Természetesen lehetetlen lenne pár évente mindent lecserélni a változó igények és méretek szerint, ezért kell variálható, többfunkciós, okos bútorokkal berendezni a szobát. Bútorozási szempontból alapvetően két életszakaszt különböztetünk meg. Csecsemőkorban nélkülözhetetlen a rácsos kiságy, a pelenkázó és egy fotel a szoptatáshoz. A tisztába tételhez szükséges kellékeket és a ruhákat a pelenkázó alatti fiókokban és a felette levő polcokon tároljuk. A kisgyermekek, amíg nem lesz rendes ágyuk, elalszanak a letolt vagy leszerelt rácsú kiságyban, viszont mindenképp igényt tartanak méreteiknek megfelelő székre és asztalra, no meg polcokra, amin rendezgethetik játékaikat. Ebben a korban még szeretnek együtt lenni a gyerekek, a problémás, magányos merengésekre hajlamos kamaszok már igénylik a magánszférát, no meg a tanulás is jobban megy, ha nem ugrál a nyakukban a kistestvér.

Ahogy egyre tágabb teret biztosítunk gyermekünknek a világ felfedezésére, ésszerű korlátokat kell állítanunk, óvintézkedéseket kell tennünk. Mindig olyan tárgyakkal legyen körülvéve, amelyek nem veszélyeztetik, és amelyekkel nem tud kárt tenni magában.

Az ablakokra tetessünk rácsot, vagy olyan kitámasztót, mely nem engedi, hogy szélesre nyissa a gyerek az ablakot.

Szereltessünk be biztonsági konnektort, vagy tegyünk bele lezáró dugót.

Az éles tárgyakat, gyógy- és vegyszereket zárt szekrényben tároljuk.

Az asztalok éles sarkait íves műanyag lezáróval érdemes lekerekíteni a fájdalmas beverések elkerülése érdekében.

Lehet kapni olyan biztonsági kapcsokat, melyekkel megelőzhetjük, hogy a gyermek olyan fiókokat, ajtókat nyitogasson ki, amelyek mögött számára veszélyes tárgyak (éles dolgok, gyógyszerek, vegyszerek) rejlenek. (-ki-)