Geometrikus varázslatok

A neokonstruktív irányzatok e jelentős szlovákiai és magyarországi képviselőjének munkáit egy térben szemlélve a látogatónak alkalma nyílik arra, hogy felfedezze, milyen utakat járt be a geometrikus ábrázolás két nagymestere. Tizenegyedik évfolyamába lépett a Zmeták Ernő Művészeti Galéria PERTU nevű hosszú távú projektje, amely 1999-től (harmadik évfolyamától) kezdve értékes, a kortárs szlovák és magyar művészet analógiáit kereső programot jelent. Kiállítások olyan sorozatát, amelynek egyes tárlatain a hasonló nemzedékhez tartozó és hasonló szemléletet képviselő egy-egy magyar és szlovák művész alkotóprogramját igyekszik bemutatni úgy, hogy munkásságuk véletlen, egymástól függetlenül kialakult stílusbeli és tematikai párhuzamait térképezi fel. Az egyes kiállítások e párhuzamokat felmutatva az egyéni megoldásokat és a felmerülő összefüggéseket emelik ki. Az érsekújvári intézmény PERTU projektjének legújabb fórumaként megteremtett nyílt kommunikációs, konfrontatív térében a neokonstruktív irányzatok jelentős egyéniségei találkoznak: Milan Dobeš és Fajó János. Művészetükben kiinduló alap a geometria. Milan Dobeš a szlovákiai kinetizmus megalapítója, Fajó János alapelve pedig, hogy a geometria a tudat sémája, amely felfedi a művészet objektív vizuális törvényeit. Nem véletlen és előzmények nélküli ez a kiállítás, hiszen egy olyan intézményben rendezik meg, amely a kassáki örökséghez hűen, rendszeresen bemutatja a mértani absztrakció képviselőinek munkáit. (E mostani tárlat a Pozsonyi Magyar Intézet társszervezésében valósult meg.) Az irányzat szlovák és magyar képviselőjének közös kiállítása közötti párhuzamokat kutatva Helena Markusková, a tárlat kurátora, a Zmeták Ernő Művészeti Galéria igazgatóhelyettese kiemelte, hogy hasonló művészeti múlt és társadalmi-történelmi tapasztalatok vannak mögöttük. Bár régebbről ismerik egymást, kapcsolatuk 1996-os találkozásuk, a bécsi Albertinában akkor megrendezett Geometria és geográfia című kiállítás után vált intenzívebbé. „Az avantgárd alkotó energiájának és társadalomformáló ideáljainak örökösei ők. Következetesen felépített életmű áll mögöttük. A totalitárius rendszerben a progresszív törekvéseket képviselték. A hagyományos akadémiai tanulmányoktól eljutottak a teljes szabadságot nyújtó mértani absztrakcióig. Hatott rájuk a konstruktivizmus, az op-art, a minimalizmus és másféle geometria. Egyéni stílust alakítottak ki: Milan Dobeš a dinamikus konstruktivizmust, Fajó János pedig az érzéki geometriát. A geometria racionális nyelvét a játékosság katartikus elemével és egyéni szemlélettel gazdagították” – fogalmaz a kurátor. Ebből is kitűnik, hogy nem kölcsönhatások alakították a két művész munkásságát, inkább a hasonló művészi nyelvből és kutatásaikból fakadó véletlen játéka az, ami – a geometria művészi alakítással elérhető varázsának köszönhetően – bizonyos kapcsolódásokat, kötődéseket, rokonságot tud megmutatni a kiállításon. „Nagyszerű érzés ide eljönni – mondta kérdésünkre Fajó János, Kassák egykori tanítványa. – Voltam itt előadni 2007-ben a Kassák-évfordulóra rendezett Kassák-kód című nagyszabású konferencián. Nagyon szép, tiszta, remek kisvárost ismertem meg Érsekújvárban. Boldogan jövök ide, azért is, mert Milan Dobešsel nagyon jóban vagyok, kortársam, a 60-as években együtt voltunk Bázelben László Károly neves műgyűjtőnél. Szlovákiába egyébként is boldogan jövök mindig, mert békéscsabai szlovák vagyok. Külön öröm számomra, hogy gyönyörűre sikeredett az érsekújvári kiállítás. Nagy dolog, amikor két szabad művész így összejön egy nagyszerű kurátor irányításával. Helena Markusková válogatta az anyagot, aki fantasztikusan illesztette össze a műveket, mert külső szemmel látja, milyen szépen mennek a munkáink egymáshoz. Én magam sem tudtam ezt így együtt elképzelni, de látva egymáshoz komponálva az egyes műtárgyakat, egy gyöngyszem lett a kiállítás a tisztaságával, a tiszta értékével. És mindez egy vidéki városban, le a kalappal! Ha most itt megjelenne Kassák, szinte látom, hallom, hogy azt mondaná, hát ez nagyon rendben van!”