Gedeon jól ropja

Talán azért váratott magára ötvennégy évet a megzenésítés, mert ezek a mesék, mondókák és versek írott formában, Lukáts Kató rajzaival akkora sikert arattak, hogy senkinek eszébe sem jutott „dalszövegként”, azaz alapanyagként tekinteni rájuk. A Gőgös Gúnár Gedeon eddig 49 kiadást ért meg, több mint 2,5 millió példányban kelt el. A kiadó mini közvélemény-kutatásának tanulsága szerint a legtöbben harminc–negyven év távlatából is fel tudják idézni a szövegeket. És sokan máig vérre menő vitákat folytatnak arról, hogy vajon a korábbi kék vagy a későbbi zöld borító-e az igazi.

Most viszont itt a történet mesébe illő folytatása, amelyet Tarján Veronika – Varga Katalin unokája – jegyez. Aki énekes, színész, drámapedagógus, az Apró Színház alapítója, nem mellékesen maga is meseíró. Sok szép hallgatnivalót készített már a kicsiknek Veronaki néven, és sosem vette gügyögősre, mert tudja, hogy a gyerekek zenei érzéke általában a szülőkénél is fejlettebb.

A Gőgös Gúnár Gedeon szövegei a Móra Könyvkiadó Libabál című CD-jén világzenei köntöst kaptak, igényes hangszereléssel, szép dallamokkal. A zeneszerző Mogyoró Kornél és Fejér Simon Pál, mindketten játszanak is a lemezen, ütőhangszereken, gitáron, kobzon, tamburán. Három dalban besegített Szokolay Dongó Balázs is, akiről tudjuk, hogy egészen egyedi dallamtársításokra képes, és szinte beszél hozzánk a hangszerein (furulya, kaval, doromb, szaxofon). A két zeneszerző – nagyon helyesen – főleg a magyar népzenére fókuszált, de nem igyekeztek letudni a feladatot azzal, hogy a magyar fülnek ismerős dallamstruktúrákat és hangszerelési megoldásokat húzzanak rá a szövegekre. Ha az adott vers hangulata, ritmusa, játékossága szerintük balkáni vagy mondjuk blueselemeket kívánt, ezeket is belopták a muzsikába.

A szöveg és a zene egyenrangú, kölcsönösen erősíti egymást. Ha megjelenik a nyelvi humor, ott van mellette a zenei humor is. A fokozatosan gyarapodó információkat fokozatosan építkező hangszereléssel támasztják meg, a közelgő veszélyt zenei eszközökkel is jelzik, a happy endet igazi bulihangulat kíséri. Gyakoriak a hangszeres szólók vagy a hosszabb instrumentális betétek, ami szintén kevésbé megszokott gyereklemezeken. Az alkotók ezzel arra hívják fel a kicsik figyelmét, hogy a zenének szöveg nélkül is lehet jelentése. Azt a gyereket, aki már most felkacag a címadó dal dorombmotívumain, ringatózik a Süt a mama dallamára, vagy önfeledten üti a Víz, víz, víz alapritmusát, azt később sem kell félteni. Az bármilyen jó koncertet élvezni fog. Az együgyű, lebutított zenével haknizókat pedig kíméletlenül ki fogja fütyülni.

Szóval Tarján Veronikáék a jövő zeneértőit nevelik, úgy, ahogy Varga Katalin nevelte a jövő olvasóit. Szellemesen, erőlködés nélkül, klisék nélkül. Ráadásul a dolog a szülők számára sem unalmas. Eddig még nem említettük a Besh-o-droM zenekarból ismert Herr Attila bőgőst és az Anselmo Crew tangóharmonikását, Árkosi Szabolcsot. Ők is tagjai ennek a projektnek, és hallatszik is az alternatív beütés, ami persze nem elszállt zúzást jelent, hanem formabontást, kreativitást. Megkockáztatom: ezt a lemezt az is élvezné, aki egy szót sem tud magyarul.