(Fürdő)show a Váci utcában

Prága és Pozsony után Budapesten, a Pesti Színházban rendezte meg Hadar Galron világot járt Mikvéjét Michal Dočekal. Színéről, fonákjáról ismeri már a darabot, szereplőiről pedig már tanulmányt is írhatna. Súlyosat, sokoldalasat. Nyolc nő sorsa, kapcsolata, döntése és választása elevenedik meg a színen, nyolc nő ilyen-olyan titka, finoman leplezett magánélete. Mert ahol nő van, ott lepleznivaló is akad bőven, főleg a lélek tájékán. Az sem véletlen, hogy minderre a mikvében derül fény. Ott, ahol a szó szoros és átvitt értelmében is meztelenre vetkőznek a nők. Férfiak ide be nem léphetnek, ez a másik nem szent helye, ahol a menstruáció után legalább hét nappal kell megmerítkezni, méghozzá úgy, hogy előtte mindennek le kell kerülnie a testről (sminknek, lakknak, krémnek, sőt még hajkondicionálót sem használhat senki a helybeli zuhanyozás után), csak így léphet a medencébe a nő. De még a vízben is vannak szabályok: lábát fel kell emelnie, hogy a talpát is érje víz, keze nem érhet a falhoz, hajának a víz alá kell kerülnie, s mindezt többször megismételve mondhatja el magáról, hogy valóban megtisztult, és készen áll férje (és saját maga) testi vágyainak kielégítésére.

Nyolc ágon fut a darab cselekménye. A vallási dogmák mind a nyolc ágat befolyásolják. Így nyílik meg előttünk egy meglehetősen furcsa (mert ismeretlen), olykor átláthatónak, máskor meglehetősen áthatolhatatlannak tűnő, a bigott vallásosság terheitől elviselhetetlennek látszó, a kívülállók szemében egyértelműen fojtó világ, amelybe eddig semmiféle betekintésünk nem lehetett. A Londonban élő, szülei révén izraeli Hadar Galron az első színműíró, aki megnyitja előttünk a mikve kapuját, s mi a hely szent szellemét is megérezve hol egy női klubban, hol egy eldugott kis fodrászszalonban, hol egy titkos női találkahelyen hallgatjuk meg (ki?) az ide érkezők kínját, baját, bánatát, s természetesen pillanatnyi örömét és boldogságát is. A rosszból természetesen – elvégre drámáról van szó – többet kapunk, hiszen akármelyik figurát nézzük is, mindegyiknek megvan a maga tragédiája. Shoshana (Pap Vera), a fürdő felügyelője felnőtt, vallásával ellentétben álló, művészi pályát választott lánya létezését titkolja. Shira (Eszenyi Enikő) nem akar több gyereket, a rabbi pedig már nem ad neki külön engedélyt, hogy fogamzásgátlót szedjen. Eszti (Börcsök Enikő) hatgyermekes anya, nagyon szerény körülmények között. Hindi (Igó Éva) spermabankban vette a gyereket, s ezt még a férje sem tudja. Chedva (Hegyi Barbara) egy ismert politikus rendszeresen bántalmazott felesége. Lánya, Elisheva (Tóth Orsi/Stefanovics Angéla) torkán egyetlen szó sem jön ki a családon belüli erőszak miatt. Tehila (Tornyi Ildikó), az ifjú menyasszony halálosan retteg a testi kapcsolattól. Miki (Kovács Patrícia) „megtért” férje kedvéért jár a mikvébe, házasságát azonban így sem tudja megmenteni.

Nyolc nő, nyolc különböző korú és karakterű nő különféle társadalmi és családi helyzetben, nyolc történet. Hadar Galrontól azonban a humor, az irónia, sőt még a groteszk sem áll távol. Jól színez, jól ütköztet, jól fűszerez jellemeket. Michal Dočekal, a prágai Nemzeti Színház prózai társulatának igazgató-főrendezője pedig ismeri jól a női lelkeket. Bánni is tud nyolc jeles színésznővel. Izgalmas szituációkat komponálva mindegyiküknek remek momentumokat teremt. Összeolvaszt és elválaszt, kibont és betakar, old és köt, elszomorít és megmosolyogtat.

Pap Vera, a minden szabályt betartó, dogmatikus fürdőfelügyelő szerepében a megingathatatlan hitet, a szigorúan őrzött rendet képviseli. Eszenyi Enikő, a mikve Szent Johannája, a bajok kimondója, az igazság bajnoka a lelkét teszi ki a színpadra. Börcsök Enikő Esztije a szaftos pletykák híve, az előadás legélénkebb színfoltja, ám a kellő pillanatban a drámát is pontosan hozza. Igó Éva nagy kiborulása, amikor a hazugságait is felvállalja, megrendítő. Hegyi Barbara a darab végén, miután Chedva szembeszáll a férje által rá mért sorssal, a hasonló helyzetben élő nők vezéralakjává válik. Tornyi Ildikó a félelemmel teli lány szerepében meggyőző. Kovács Patrícia Mikije, aki azon izgul, hogy „lenyomják, mint a macskát”, nagy utat tesz meg a teljes szabadságtól a közösség zárt világáig. Nyers modora érző szívet takar, s ezt láttatni is tudja. Tóth Orsi és Stefanovics Angéla felváltva játsszák a tizenöt éves Elishevát, aki anyja bántalmazását és tehetetlenségét látva képtelen szavakkal kommunikálni. Mindkét színésznő máshogy nyújt nagyszerű alakítást. A Mundruczó-filmekből ismert Tóth Orsi dacosabb, erősebb jellemet mutat, a bankreklám-sorozattal népszerűvé vált Stefanovics Angéla kislányosabbra, lágyabbra formálja a figurát. Mindenki szívét-lelkét adja az előadáshoz. Magánrituálék vannak (ahogy a darab megkívánja), „magánszámok” nincsenek. Ez minden este nyolc whoman parádés lelki (fürdő)show-ja.