Forró vénasszonyok nyara

Biely (Alexander Bárta) nem válogat az eszközökben. Nincs benne szemernyi kímélet sem. Áldozatát előbb megfélemlíti, majd alvilági módszerekkel, hidegvérrel meggyilkolja.Az ő útját követi a film, ahogy Kassa felé utazik a gyorsvonaton, majd az állomásról elindul a városba, hogy becserkéssze régi ismerőseit. A hírre, hogy szabadult, felbolydul az alvilág. Sorra jelennek meg a nehézfiúk, akiket kellemetlenül érint Biely érkezése. Elindul egy leszámolásszerű „vadnyugati” sztori véres bosszúk láncolatával. Mindent és mindenkit Biely leszámolási szándéka mozgat. Az egész thriller a visszatérő nehézfiú bosszújától tartók reagálásairól, védekezési fortélyairól és arról szól, hogy mi zajlik Biely körül az alatt az idő alatt, amíg nyomára bukkan azoknak, akikkel elszámolnivalója van. Arról vajmi keveset tudunk meg, mi történt korábban, mi készteti a véres hajszára. Annyi derül ki, hogy egy nagyobb pénzösszeg és az okozta a viszályt, hogy átverték. Nem ennek a részletezését tartja fontosnak a film. Hanem Biely személyét. Azt, hogy megtorló akcióiból a néző megértse, ő az a „vadnyugati, arc nélküli férfi”, akinek csak jelene van, említést érdemlő múltja nincs (úgyis sejtjük, milyen lehetett). Jelene pedig azzal kezdődik, hogy visszatér egy olyan régi bűntény helyszínére, amelyből vesztesként került ki. Megérkezik a terepre, a hírhedt kassai Luník lakótelepre, és elkezdi a leszámolást. Minden más, ami a vérbosszún kívül történik vele és körülötte, még az evés is, csupán két gyilkolás közti időt kitöltő üres létezés. Akkor van elemében, amikor ellenfelei körében váratlanul megjelenhet, és pusztulást hagyhat maga után. Ahogy múltja, jövője sincs, mert a mészárlást, amit véghez visz, nem lehet megúszni.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"127650","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]] Bielyt azonban nem csak a pénz miatti bosszú hajtja. A pénznél is nagyobb értéket veszített, amikor börtönbe került. Szerelmét, gyermekének anyját, Norikát (Gubík Ági), aki tíz éve a testével igyekszik törleszteni az általa hátrahagyott adósságot. A férfi azért „takarít” az ellenfelei között, mert őket, anya és gyemeke jövőjét szeretné biztonságban tudni. Viszonyuk börtön előtti időszakából ugyancsak nem tárul fel lényeges. Nem az a fontos, mi volt köztük akkor, hanem hogy a rosszban mit bír ki a szerelem. A film újratalálkozásuk pillanataival arra keres választ, hogy az alvilág szajhájaként meg lehet-e őrizni a szerelmet az iránt a férfi iránt, aki fertőbe taszítja a szeretett nőt. Az újbóli egymásra találást nehezíti, hogy Norikát csaléteknek akarják felhasználni, rajta keresztül próbálnak eljutni Bielyhez. Azzal, ahogy Norika ellenáll, s azzal, amilyen erővel tűri a pofonokat, a megalázást, azt sugallja a film, hogy a szerető nő – anyaként és társként – az utolsó reményt jelentheti a változásra. Norika – Gubík Ági végleteket megélő, meggyőző alakításában – „a túlsó partra” viszi ezt a filmet. Ahol újra lehet kezdeni. Talán.